Mit csináljak?! én ezt nem bírom.

lehet ,h anyuka depressziós.

nálunk ez volt a helyzet,aztán elment dokihoz, járt pszichológushoz, meg szedett gyógyszert kb 1 évig és azóta szuperanyu van.szóval ezzel azt akarom mondani, ne csak a kis tini lelkedet nézzed, hanem kukkants be a másik oldalra is.

Ha még teljesen érthető okok miatt nem tudsz a saját lábadra állni, megpróbálkozhatsz valamivel. Nem kezdek el mesélni az én családi hátteremről, nem ide tartozik.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de ne szólj hozzá, csináld meg a dolgodat, takaríts ki, tedd azt amit amúgy is, de ne érdekeljen, ha kérdez, vagy mond valamit. A nap valamelyik szakában ülj le, és írj neki egy levelet, meséld el benne a napodat, mondd el, hogy mit érzel, válaszolj a kérdéseire, közöld vele, ha lesz valamilyen programod. Megeshet, hogy eleinte nem is olvassa el, de valószínűnek találom, hogy egy hét után érdekelni fogja.

Ha van rá módod, tedd borítékba, címezd fel a nevére, de ezek csak formaságok, a kíváncsiságát fokozzák.

Nem tudom, miért teszi ezt anyukád, az éremnek mindig két oldala van, de hátha így tudsz változtatni a helyzeten, illetve próbáld meg nem feladni!

Ha válaszolni akar, ő hiába szavakban teszi, te csak írásban reagálj, egészen addig, amíg nem tudtok értelmesen leülni. Nem bírálat, csupán segíteni akarok :)