A nevelőapám mindenbe beleszól az étkezésemmel kapcsolatban (hosszabb történet lenn). Mit lehetne ez ellen tenni?
Sziasztok.
Kb. augusztus végén, szeptember elején elkezdtem életmódot váltani, remekül ment - 30 kiló minusz, amit úgy tartok, hogy mindent eszek amit megkívánok mértékkel, legyen az egészséges, vagy kevésbé egészséges. Ezzel semmi problémám nincsen.
Viszont a nevelőapám valamiért nagyon rákattant az étkezésem témájára (Ő 120 kg, 170 centivel ami azt jelenti, hogy meglátszik eléggé rendesen, a jó kis magyaros diétát tartja: pacalpörkölt, tejföl dobozszámra mellé, stb.), és azóta a ház kb. olyan mint egy csatatér ha bármilyen étel is jön témába. Ez alatt azt értem, hogy cukkol, hogyha bármilyen salátát, vagy főételt eszek aminek nagy része zöldség, azt mondván "He, már megint ilyen nyúltápot eszel?", "Úgy is vissza fogod hízni", "Anorexiás vagy" - ez a kedvencem, 165 centivel és 60 kilóval, kb. 1800 kalóriát eszem naponta +-100. :'D. Van amikor bejön a konyhába, hogy ha főzök és elkezd vergődni, hogy miért főzök állandóan, foglalom a helyet (csak édesanyám főz rá, nem hajlandó enni az én FŐTT ételemből, Ő egyébként önkéntesen a konyha közelébe se menne ha nem a csipsz kéne a nasis fiókból...) beleszól, hogy miből mennyit teszek bele, "Az olaj hízlaló, nem kéne bele tenni". Ha valamilyen nasiból direkt kettőt hoz anyukám, akkor csak azért is egyszerre megeszi mind a kettőt, mondván, hogy nekem úgyse kellene mert diétázom, amikor rohadtul nem, csak odafigyelek arra, hogy mit eszem, már nem akarok fogyni többet. Hisztizik, hogy nincsen "normális kaja", miközben ott a csomó pörkölt, húsleves, csirkemell lefagyasztva - ha bevásárlásból jövünk vissza anyukámmal (mert ő nem hajlandó kimozdulni, csak ha nagyon muszáj és Ő kíván meg valamit, és kb. egész nap a kanapén fekszik, mivel itthonról dolgozik) egyből hisztizni kezd mint egy kisgyerek, hogy MÁR MEGINT csak nekem vettünk kaját, amikor láthatóan ott van a szatyorban a kenyér, vaj, felvágottak, sajt, tejföl, zöldségek, hozzávalók a főtt ételhez stb amit Ő is megeszik. Édesanyám nem szól bele, csak akkor mer megszólalni, amikor nincs a közelünkben, akkor szokta mondani, hogy ne hallgassak rá, de egyszerűen már nem bírom. Már sokszor rosszul érzem magam, ha eszek, és bármi amit pl. holnap, vagy az után szeretnék megenni, az íróasztal fiókjában, vagy valahol a szobában kell eldugnom mert egyszerűen tudom, hogy másnapra nem lesz ott, mert ő megeszi - és ez rohadtul nem egészséges, elegem van belőle.
Mit tehetnék? Mi ennek az oka? Mi váltja ki ezt a fajta viselkedést egy emberből, aki ezen kívül egyébként normális, és már 6 éves korom óta együtt élünk. Hogyan lehetne ezt megoldani? Bármikor amikor beszélni próbálunk róla vele, tereli a témát vagy elkezd sértegeni, tereli a témát.
Légyszíves valaki legalább annyival nyugtasson meg, hogy nem vagyok egyedül.
Hasonló dolgon én is keresztül mentem,15-16 éves koromban.
Mamámnál éltünk anyámmal.
Rám felszaladtak a kilók nagyon hamar,IR-em volt.
Elkezdtem diétázni, és azt hallgattam én is,mi ez a nyúltáp,meg drága a kaja, egyél normálisan,rámkényszeítették hogy azt egyem,amit ők főznek (pedig én főztem magamnak) és mivel jó kis falusi ételek, pörkölt, tésztával, rántott hús stb..stb.. hónapokig álltam a sarat,fogytam is szépen,végül megörtem,elegem lett a folyamatos veszekedésekből,és elvesztettem a kitartásom. Így még híztam is,már nem érdekelt semmi csak nyugalmat akartam.
Sokszor sírtam a pörkölt felett eleinte,és bologattam arra 'hogy ugye jányom ez sokkal finomabb mint a te főztöd"
Végül PCOS-em is lett,nem jött meg a menstruációm,asztmás lettem,emésztőrendszeri problémák is stb.. 18-volram amikor elköltöztem.
Utánna nyugodt légkörbe össze szedtem magam lelkileg, folytattam a diétámat,és sportoltam rendszeresen.
-45 kilót fogytam,helyre jött a problémáim zöme is.
Csak azt akartam ezzel mondani,én gyenge voltam és megtörtem.
Te ne tedd,kitartást kívánok neked! :) Valami megoldás biztos lesz.
Szerintem is csak utálja, hogy te erős és kitartó vagy, ő meg nem az. És ezt a saját magával szembeni rossz érzését próbálja így kompenzálni, mert azáltal, hogy téged bánt, kritizál, saját magát kevésbé érzi gyenge sz.rnak. Sőt, attól, hogy látja, hogy hatással van rád, jól érzi magát, így érzi magát "valakinek".
Ha ott kell maradnod, akkor én is azt tenném, amit itt vki már előttem írt, hogy helyeselgetnék tök nyugodtan, sőt mosolyogva azokra, amiket mond. Aztán amikor látja, hogy nem zavar téged ez már, sőt, hidegen hagy teljesen, akkor egy idő után már nem lesz neki ez érdekes játék, és abbahagyja.
Kérdező: a kitartásodat irigyli.
Valamiért "nagyon az az érzésem", hogy az ő házába költöztetek és azért meri megcsinálni ezt, "az én házamban az lesz amit mondok", "úgy beszélek ahogy akarok" stb...
Esetleg "ő keres többet"...
Miért fél anyud tőle?? Vannak más dolgok is?
Amint tudsz dolgozni menni kõltözz el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!