A nevelőapám mindenbe beleszól az étkezésemmel kapcsolatban (hosszabb történet lenn). Mit lehetne ez ellen tenni?
Sziasztok.
Kb. augusztus végén, szeptember elején elkezdtem életmódot váltani, remekül ment - 30 kiló minusz, amit úgy tartok, hogy mindent eszek amit megkívánok mértékkel, legyen az egészséges, vagy kevésbé egészséges. Ezzel semmi problémám nincsen.
Viszont a nevelőapám valamiért nagyon rákattant az étkezésem témájára (Ő 120 kg, 170 centivel ami azt jelenti, hogy meglátszik eléggé rendesen, a jó kis magyaros diétát tartja: pacalpörkölt, tejföl dobozszámra mellé, stb.), és azóta a ház kb. olyan mint egy csatatér ha bármilyen étel is jön témába. Ez alatt azt értem, hogy cukkol, hogyha bármilyen salátát, vagy főételt eszek aminek nagy része zöldség, azt mondván "He, már megint ilyen nyúltápot eszel?", "Úgy is vissza fogod hízni", "Anorexiás vagy" - ez a kedvencem, 165 centivel és 60 kilóval, kb. 1800 kalóriát eszem naponta +-100. :'D. Van amikor bejön a konyhába, hogy ha főzök és elkezd vergődni, hogy miért főzök állandóan, foglalom a helyet (csak édesanyám főz rá, nem hajlandó enni az én FŐTT ételemből, Ő egyébként önkéntesen a konyha közelébe se menne ha nem a csipsz kéne a nasis fiókból...) beleszól, hogy miből mennyit teszek bele, "Az olaj hízlaló, nem kéne bele tenni". Ha valamilyen nasiból direkt kettőt hoz anyukám, akkor csak azért is egyszerre megeszi mind a kettőt, mondván, hogy nekem úgyse kellene mert diétázom, amikor rohadtul nem, csak odafigyelek arra, hogy mit eszem, már nem akarok fogyni többet. Hisztizik, hogy nincsen "normális kaja", miközben ott a csomó pörkölt, húsleves, csirkemell lefagyasztva - ha bevásárlásból jövünk vissza anyukámmal (mert ő nem hajlandó kimozdulni, csak ha nagyon muszáj és Ő kíván meg valamit, és kb. egész nap a kanapén fekszik, mivel itthonról dolgozik) egyből hisztizni kezd mint egy kisgyerek, hogy MÁR MEGINT csak nekem vettünk kaját, amikor láthatóan ott van a szatyorban a kenyér, vaj, felvágottak, sajt, tejföl, zöldségek, hozzávalók a főtt ételhez stb amit Ő is megeszik. Édesanyám nem szól bele, csak akkor mer megszólalni, amikor nincs a közelünkben, akkor szokta mondani, hogy ne hallgassak rá, de egyszerűen már nem bírom. Már sokszor rosszul érzem magam, ha eszek, és bármi amit pl. holnap, vagy az után szeretnék megenni, az íróasztal fiókjában, vagy valahol a szobában kell eldugnom mert egyszerűen tudom, hogy másnapra nem lesz ott, mert ő megeszi - és ez rohadtul nem egészséges, elegem van belőle.
Mit tehetnék? Mi ennek az oka? Mi váltja ki ezt a fajta viselkedést egy emberből, aki ezen kívül egyébként normális, és már 6 éves korom óta együtt élünk. Hogyan lehetne ezt megoldani? Bármikor amikor beszélni próbálunk róla vele, tereli a témát vagy elkezd sértegeni, tereli a témát.
Légyszíves valaki legalább annyival nyugtasson meg, hogy nem vagyok egyedül.
"He, már megint ilyen nyúltápot eszel?", "Úgy is vissza fogod hízni", "Anorexiás vagy"
Le kell szarni.A saját akarat gyengeségét próbálja rád húzni.
Csak vissza akar rántani a saját lusta szintjére,ahol dagadtan vígan dagonyászik.
Nem foglalkoznék vele! Ha nagyon felbosszantana, akkor minden egyes alkalommal az arcába vágnám, hogy rajta van 50kg plusz, ha nem akar idő előtt meghalni ő is ehetné a "nyúltápot".
Az viszont engem is kiakaszt, hogy anyád nem áll ki melletted, mert nem mer, már rég le kellett volna állítania.
Hu en nagyon kiosztanam.
1. Nem az apad. Ha az lenne akkor sincs semmi koze hozza mit miert eszel es hany kilo vagy.
2. Ő maradjon csak kövér, cukorbeteg, koleszterines, szivbeteg, erszukuletes, stb.
Először is, gratulálok a fogyáshoz!
Költözés valahogy nem játszik? Mennyi idős vagy?
Őszintén, inkább csövelnék rokonoknál, barátnőnél egy matracon, csak ennek a phasznak a közelében ne legyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!