Mit tehetnék ilyen helyzetben?

Sziasztok!

Pár perce össze vesztem anyával, mert nem viszem el őket fagyizní.

Mesélem a storyt: már délelőtt is mondogatta, hogy menjünk el fagyizni a béke téri fagyizóba, de én már akkor is húztam a szám, mert nincs kedvem elmenni jelenleg sehova se, mert érettségin vagyok túl (tudom kifogás), de olvasd végig kérlek, alapból apa se tud jönni én meg apa nélkül nem akarok menni, mert úgy nem az igazi. Jó . Kimegyek ebédelni és anya közli hogy akkor csak 3-an megyünk , mert jön a hugom mert diétázik, én meg mondtam hogy nincs kedvem 3-an elmenni , alapból öcsém 7 éves és így is feltudja cseszni az én agyam is és nekem nincs kedvem feszülten elmenni 3-an , főleg hogy kocsival még abszolút nem jártam az üllői úton ( tudom gps) . És akkor behisztizik hogy miért nem megyünk, minden ember annyit ér amennyit az adott szava ( közbe rohadtul nem igértem meg semmit se) . És akkor mondogatja hogy mostmár ne vigyél el nem kell. Ezek után nem is fogom, neki is van jogositvanya csak hogy ő nem szereti azt az autót vezetni ami nekem van (vagyis nagybátyámé csak londonban kamionos). És egyetlen egy érvet se mondott hogy miért nem vezeti azt az autót , nálam most jött el az “elegem van “ hangulat amint elmennek öcsémmel a helyi fagyizoba megyek biciklizem egyett.

De már nagyon unom ezt a mártir toxik viselkedést.

Megmondtam neki hogy jó akkor nem viszlek el titeket.

Ti mit tennétek ebbe a szituba?