Szerintetek hogyan mondjam meg neki, hogy már nem szeretem? Egyáltalán elmondjam? Bővebben lent.

Tapasztalataim szerint az őszinteség a nyerő ebben a helyzetben. Mond el, legyél túl rajta, neked is könnyebb lesz, ha nem ezen pörög az agyad folyton.

A "hogyan" már nehezebb. Semmiképpen sem csak őt hibáztatva (mindenhez ketten kellenek), nyugodtan, átgondoltan. Te megkönnyebbülsz és legalább ő is tisztán láthat.

Sajnálom, hogy így alakult, de legalább ebből a helyzetből igyekezzetek kihozni a legnormálisabb verziót mindenki érdekében.

"de kiráz a hideg, hogyha hozzám ér." - Ez bizony baj. Mindenképpen mondd el neki, erről tudnia kell.

Te most akarsz ezzel kezdeni? Elváltok, vagy megpróbálod helyrehozni, esetleg újra kezdeni? Ezeket mind lehet, főképpen döntés kérdése. Viszont, hogy melyikből mi sül ki, az csak a konkrét esetben dől el, és persze nem is lehet tudni előre, melyik a jó megoldás? Kockáztatni kell! Érzésre.

Ez persze nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul, sőt, sokkal inkább alaposan megvizsgálva ezeket az érzéseket. Mi köt össze? Mi választ el? Mit érzek valójában, és ki iránt érzem ezt? Az önismeret ilyen esetekben nagyon fontos!!! Az érzelmeket nagyon jól át lehet tenni egyik emberről a másikra. Például nekem van valami bajom magammal, de ezt Rád vetítem, mert kényelmetlen lenne beismernem, hogy hibáztam. Te persze ezt másképp látod, egy kicsi rossz kommunikáció kell még, és kész a veszekedés. Így megy ez. Az is gyakori, hogy valaki mással van bajom, de valamiért ott a probléma nem megoldható, elcipelem tehát máshova, ahol kiadom magamból. Szegény másik ember nem is érti, mit vernek le rajta. Így is jókat lehet veszekedni. Sőt! További lehetőség, hogy szerepben vagyok, nem magamat adom, és nem is én vagyok az igazán, aki veszekszik, hanem más valaki "helyett" teszem ezt.

A lehetőségek, variációk száma nagyon nagy. Egyáltalán nem ismerem a helyzeted, kizárólag az idézett rész miatt jutott eszembe az a lehetőség, hogy a párod eddig apaszerepben is lehetett a kapcsolatotokban, aztán te felnőttél hozzá, ám tudat alatt még mindig kicsit az apukádnak tartod őt. Ekkor ugye hiába vagytok mindketten felnőtt emberek, akiknek a kapcsolatával semmi gond nem lenne, a tudatalattid ellenkezhet, hiszen számára Te az "apáddal" feküdnél le, ami persze, hogy nem egészséges, és ellenkezést vált ki. Én a helyedben ezeket mind megpróbálnám tisztázni, mielőtt döntök, akár pszichológus bevonásával is. Ez nagyon fontos döntés, kihat az egész további életedre. Megéri a nagyobb gondosságot.

Egy nő életében vannak olyan időszakok, amikor nem vonzza a testiség. Nem lehetséges, hogy nálad is csak erről van szó? Biztos vagy abban, hogyha egy másik férfi érne hozzád, attól nem rázna ki ugyanígy a hideg? Nem lehetséges, hogy csak önmagaddal vannak gondjaid és ezért nem szívleled a közeledését?

Csak kérdezem... mert talán még erre nem gondoltál.

De, ha nem... akkoris, ahogy a férjedben is, még benned is fellobbanhat újra a láng, de csak ha te is akarod, és lehet még jó a kapcsolatotok.

Egy új partner esetében is az évek alatt változásokon fogsz átmenni... akkor őt is ott hagyod majd?

Gondolom szerelemből mentél férjhez. Aztán gondolom kiszerettél belőle, ha megcsaltad "szerelemből".

A szex a testi vágy kielégítése, hiszen akinek pl nincs partnere, ezért szerez örömöt magának. Persze az a legjobb, ha az ember szerelemből szexel, de azért nem csak akkor teszi...

De ezek szerint ha valaki szerelemből lefekszik valaki mással az jobb, mintha valaki bevallja, hogy számára a szex az csupán egy igény kielégítése...