Csak szerintem nevetséges ez? Tényleg én vagyok itt a hibás?

Van egy öcsém, 27 éves. Kicsit léhűtő, de most nem ez a lényeg. Vidékiek vagyunk, legalábbis vidéken születtünk, de a jobb tanulási- és munkalehetőségek miatt Budapesten élünk már évek óta. Szoktunk hazajárni, de ő sokkal gyakrabban, mint én. Úgy érzem, hogy én sokkal jobban kirepültem már a fészekből, sokkal önállóbb vagyok, semmilyen módon nem függök a családtól. Feleségem van, dolgozom, járok tanfolyamokra, foglalkozom a hobbimmal, fenntartok egy háztartást, sportolok, találkozok a barátaimmal. Nem meglepő, hogy nincs sok időm, így keveset járok haza, ünnepekkor sem dekkolok otthon heteket, csak arra az 1-2 napra megyek le. És itt jön a konfliktusforrás. Öcsémnek se jogosítványa, se autója nincs, és mindig el van várva tőlem, hogy hozzam-vigyem. Ha egy hosszú hétvégén én csak egy napra néznék le, akkor is 3 napra "kell" mennem, mert az öcsém úgy akarja, és nem akar vonatozni. Nem nagyon szoktam alkalmazkodni, és emiatt az egész család engem szid folyamatosan, így már nincs is kedvem lassan beszélni vagy találkozni velük.

Normális az, hogy úgy kezel az egész család, mintha össze lennénk nőve? Tényleg nekem kéne engedni?