20 év körüli lányok! Titeket mennyire aggaszt a
későbbi megélhetés, életkezdés?
11/18 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! :)
Szupernő?:D Szó sincs erről. Egyszerűen ehhez vagyok hozzászokva. Édesanyám 10 éves koromban lelépett és ottmaradtam a beteg édesapámmal. Megtanultam ellátni magamat és őt is, miközben tanulnom is kellett. Nem olyan vészes ez, mint amilyennek hangzik. Igazából nem is tudom, hogy mit kezdenék magammal, ha túl sok szabadidőm lenne. Egyszerűen én ehhez vagyok hozzászokva, nekem ez a normális.
2010. szept. 16. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
Ja, és a férjem sem egy lusta típus. Írtam, hogy főiskolára járok. Minden második szombaton reggeltől estig ott vagyok, ilyenkor ő vigyáz a gyerekre és csinál meg mindent. És igen, néha nekem is elegem van a mindennapokból, olyankor a férjem mosogat el este vagy éppen nem főtt kaja van vacsorára. Ettől függetlenül azért többnyire azt csinálom, amit leírtam.
2010. szept. 16. 10:09
Hasznos számodra ez a válasz?
lakást szerencsére már kaptam, a párom most vett autót.
ha az ember nagyon szeretné, akkor meg tudja oldani az életét úgy, hogy közben nem adósodik el. csak nem kell besorolni a fogyasztói társadalomba...
hit
2010. szept. 16. 10:11
Hasznos számodra ez a válasz?
Ja igen, a hozzáállásunkon is lehet változtatni. Aki egyetemet végez, az már nem kap olyan nagyon kevés fizetést. Kivéve persze ha valódi tudás nincs mögötte, illetve ha ilyen büfészakokról van szó. Vissza lehet fogni a felesleges kiadásainkat, az emberek 95%-ára amúgy is ráférne a önrevízió. Kicsit eltájolódtunk, hogy mi érték és mi nem :)
2010. szept. 16. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
Az emberek mindig is aggódtak, de jóval több okuk volt aggódni a világháborúk idején, vagy az őskorban, mint manapság. Szóval neked már nem kell félni éhenhalástól, betegségektől annyira, mint régen, ezért nem tudom miért is aggódsz.
2010. szept. 16. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
Kíváncsian olvastam a válaszokat, hogy mit gondolnak most a 20 év körüliek erről. Szemléletváltás, ahogy az előttem szóló is írta, az kell. Nem félni kell a jövőtől, hanem bízni benne. Valahogy minden végzett ismerősömnek megoldódott a helyzete, több-kevesebb döccenővel. Szóval, fel a fejjel, és ne vegyétek be a maszlagot, hogy a papír csak arra jó, épp ezért kár is tanulni, meg úgyse tudtok majd elhelyezkedni, blabla, blabla. Párhuzamosan kell nagyot álmodni s közben reálisan felmérni az épp adódó lehetőségeket.
32/n
2010. szept. 16. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?
Engem nagyon :S
Szinte minden gondolatom ekörül forog, mert olyan reménytelennek látok mindent. Olyan szakma, ami engem érdekel eléggé keresetlen.
Nem is tudom mihez kezdjek magammal.
18/L
2010. szept. 16. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: