Miért ilyenek ?

Adott a szituáció. Egy házban éltünk 7en. Most már csak 6an.

Anyuka apuka. Sógor és sógoronő. Én a férjem és a közös gyerekünk.

Eleinte jó volt minden. Anyám óvva intett tőlük. "Akik olyan nagyon nagyon gyanusan kedvesek azoknak mindig vaj van a füle mögött"

Így lett. Kiderult hogy ez a túlzott kedvesség csak látszat.

Mióta megszületett a gyerekünk azóta olyan mértékben változtak a dolgok. És nem tudom mi tévő legyek. Eleinte gyanús volt hogy ha valaki mondott valamit azt egyből ki kellett forgatni. Ha valaki valami sértőt mondott rájuk akkor hozzá kellett tenni a történethez és elvenni belőle. Persze ezt mind az ő javukra. Ez Eleinte ismerősökkel volt csak. De később a sógornőmmel is ezt tették. De ő nem várt sokáig. Elment inkább. Akkor még én is az ő pártjukon álltam. De később velem is ezt tették. Mindegyik álszent. Kötekednek célozgatnak. Sokáig turtem . Sokáig nem reagáltam olyan dolgokra sem ami nem volt igaz. De most hogy már itt a gyerekem azóta vissza vissza szólok és ha valamit úgy látok hogy próbál kikezdeni valaki akkor hangot adok. És megkaptam azt hogy nem vagyok normális és valami bajom van mert ők "ez csak egy kérdés volt " vagy "ezt csak úgy mondtam nem kell túlgondolni" stb. Úgy érzem a férjem sem ért meg és kezdem azt hinni hogy velem tényleg baj van. Pszichésen lehet. Hisz évek óta bántva érzem magam. Erre annyit mondott a férjem hogy "persze üt ver mindenki téged állandóan " .. nem a fizikai bantalamazasra gondoltam. Lehet egy pofont jobban elviselnék mint azt hogy szavakkal bántanak itt és mások előtt rossz színben feltüntetnek mocskolnak és áskálódnak ellenem. Kiábrándultam a ferjembol. De amilyen rosszindulatúak kinézem belőlük hogy elveszik a gyerekemet. Csak ezért nem merek lépni...

Anyámhoz sajnos nem tudnék menni. Kis házban él. Szoba konyha . Testvérek nincsenek. help