Mit szólnátok ha a menyetek állandóan a fiatokat szidná?

Hívd meg az egész családot, a menyedet pedig nézd levegőnek.

Ha rákérdez, ott az egész család előtt előtt elmondhatod a problémádat.

Valószínű a család többi tagja veled fog egyetérteni.

Na akkor még egyszer:

1. Teljesen érthető az idegállapotod, és az is, hogy nem akarod látni a hülye libát.

2. Lépni kell!

De ha nem akarod, hogy a fiad elvált boltvezető legyen és vasárnapi apuka legyen, akkor most lépni kell.

3. Kinek a dolga?

Nem neked kell a házasságukat rendbe raknod, de ha úgy tetszik, borítanod kell az asztalt nyilvánosan, a menyed és a fiad előtt és füle hallatára (a menyed általi pocskondiázással együtt), hogy akkor most ebből elég, és kezdjék el megbeszélni a ők dolgaikat, és oldják meg!

4. Helyszín

Ahhoz, hogy ezt a gyerekek ne nagyon vegyék észre/szembedjék meg jobban, mintt kell, ott kell, hogy legyen valaki (az élő nagypapa és esetleg egy bébiszitter vagy a másik nagyi), aki(k) vigyáz(nak) a gyerekekre, amíg te elkezded a menyeddel és a fiaddal megbeszélni a helyzetet. A gyerekek legyenek bent a házban (a kicsi is) és ti kint a kertben vagy fordítva. Az anyuka lehetőleg ne menjen be, amíg a dolog meg nincs beszélve.

Ennyi idő (60-90 perc) alatt nem lehet megoldani a dolgot, csak részben fel lehet tárni, hogy ki mit gondol, érez, és hogy mit szeretne, és hogy felfogják, hogy mivel láthatóan nem megy nekik ez maguktól, elkerülhetetlen, hogy bevonjanak egy párterapeutát (ha meg akarják oldani a problémát egyáltalán).

Ez a dolgod (ha jót akarsz a fiadnak vagy az unokáidnak). Ehhez tartsd magad (vagy máshoz, ha tudsz jobbat).

A dolog gyökere valószínűleg ott van, hogy a menyed

vagy kissé el volt kényeztetve, és több közreműködést vár el a férjétől (ha igaz az, hogy esetenként majdnem elalszik odabent), mint amennyi egy egészséges munkamegosztás mellett "járna" neki, és emiatt hisztis

vagy egyszerűen pszichikailag és fizikailag nem képes 3 (vagy 2) gyerek nevelésére, csak sajnos ki tudja miért, mégis bevállalta.

Ez utóbbinak is lehet oka a CSOK és egyebek mellett, hogy volt egy ideális kép a fejében a CSALÁDRÓL, és azt akarta - kellő pszichikai és teherbírási önismeret nélkül - megvalósítani, de nem sikerül, és nem látja be, hogy egyrészt csak ennyi a valóság és a másik fél segítőképessége (nem annyi, amit ő megálmodott).

Ezt az alapján merem kijelenteni, hogy az öcsémnek 1,5 éve lánya született. Öcsém is, amennyire a munkája (megélni is kell valamiből) kivette a részét, de az anyuka ezt keveselte. Öcsém ki lett dobva. Aztán az anyuka - többek közt a párterápia révén - belátta, hogy erősen idealizáltak voltak az elképzelései, és hogy ő amúgy nem gondolta volna, hogy a gyereknevelés bizony 25(!) óra/nap-os munka.

Szóval neked fel a fejjel! Vegyél be nyugtatót, és ültesd le a menyedéket beszélni erről! (Vagy készülj a válásra az unokák érdekében!) És előre gúgglozz ki nekik vagy 5 párterapeuta telefonszámot!