Amennyiben van függő szülőd/szerelmed/testvéred stb, hogyan fogadtad el a tehetetlenséget, hogy nem tudsz segíteni?

Képzeljétek nem csak a rokonoknak (környezetnek) kell elfogadni hogy függő az ember, és leépül, majd meghal - hanem magának a függőnek is. Én közel 2 évtizede használok drogokat. A fűtől kezdve a heroinig minden játszott. Eddigi életem során 6 alkalommal majdnem meghaltam, de mindig sikerült megmenteni (újraéleszteni) stb.

Na most én régebben próbálkoztam a leszokással. Voltam rövidebb ideig rehabon, kipróbáltam a csoportot stb, egyedül megszámlálhatatlan módszert, de minden kevés volt. A sok-sok évnyi próbálkozás közben elfogyott az erőm, és a hitem is abban hogy ez valaha még sikerülni fog. Az egész drogozás egy életmóddá is változott, mivel egész életem átlagában többet drogoztam, mint amennyit tiszta voltam. Így nem próbálkozok tovább. Egyébként fizikailag is tönkrement a testem. Szüleim eltartanak még, de akár ki is dobhatnak. Akkor jön a csövezés, hajléktalanság, de mire meghalnék megint újra élesztenek, és ha hívják őket a kórházból akkor általába inkább hazaengednek. Sok ilyen kör lement már. Igazából nekem 2 út van. Az egyik hogy elnézik hogy itt lassan leépülök, és majd (5-10 éven belül) meghalok. Vagy kidobnak és csövesként (1-2 éven belül) elintézem magam. Az én szüleim azt mondták hogy nem akarnak eltemetni, így inkább marad a hosszabb verzió. De nem kell azt se gondolni hogy ez csak a környezetnek nehéz. Nekem kb 10 évembe került elfogadni hogy sosem lesz normális életem, hogy sosem lesz pl párkapcsolatom, és hogy minden nap készen tudjak állni a halálra. Tehát a függőnek sem könnyű. Nehogy azt higgyétek...

Pl az hogy az elvonó része könnyű. De utána? Utána mi lesz? Ki kell jönni, és kb ugyanitt folytatom. Mehetek 3 műszakba pl a gyárba, mert máshoz nagyon nem értek. Fizetést se kapnák rendesen jó ideig, mert több milliós tartozásaim vannak. Nagyon sokáig tiltanák a fizum 33%-át. Közben éljek itthon akkor tovább szüleimmel? Ez ebben a környezetben egyenes út a vissza-eséshez. Soha nem tudtam bánni sem a pénzel, így valamit ezzel is kezdenem kéne.

Igazából nehéznek tartom ezt az egész életet. Utálok, gyűlölök, pl dolgozni főleg úgy hogy soha nem jutok 1-ről a 2-re. Amúgy nem tart vissza semmi, csak annyi hogy nem hiszek benne. Utána ugyanez az élet várna rám, amiben nem tudtam boldogulni, és ami miatt függő lettem. Az éltem helyrehozásához innen sok sok év (talán 5-10 is) kellene, mire eljuthatnák egy olyan pontra ahol nem kéne menekülnöm önmagam, és a világ elől. Egy ilyen hosszú távú dologra pedig erőm, és lehet már időm sincs. Az intravénás szerhasználat miatt hazavágtam a szívem, és egyéb testi problémáim is vannak. Szerintem ha akarnám se lenne időm ezt helyrehozni, de kedvem sincs egy újabb kilátástalan harchoz. Egyszerűbb bekábulni, amikor csak tudok és várni hogy majd vége lesz.

A telefonszámok lehet, hogy változtak, de ezeket érdemes lehet fontolóra venni.

[link]