Amennyiben van függő szülőd/szerelmed/testvéred stb, hogyan fogadtad el a tehetetlenséget, hogy nem tudsz segíteni?

2010ben ismertem meg életem szerelmet egy kábítószer függő alkoholt is bőven fogyasztó srácot…. Olyan szerelem volt ez mint meg soha életemben! Ő is igaz érzett, elmondtam neki hogy sajnos én nem tudok együtt élni egy kábítószer függő emberrel (speed, koko, fű) + alkohol (de az igazából nem volt vészes)

Megígérte ha adok egy esélyt leszokik, hiszen lesz értelme miért élnie … értem, értünk, 21 voltam … belementem… Bem tudtam mit vállalok fiatal hülye picsa létemre de szerelmes voltam … fel évig tartott míg sikerült teljesen letennie, többször lebukott az elején … aztán eldöntötte hogy tényleg leteszi … na azt a poklot egyedül orvosi segítség nélkül heteken át , remegett izzadt ejjeleket nem aludtunk … én jártam dolgozni … fazott és melege volt egyszerre … én meg ott

Voltam és csak annyit tudtam tenni hogy biztattam hogy minden egyes napfelkeltevel könnyebb lesz … őszintén tonkrementem lelkileg ebben … aztán eltelt jó sok idő, tényleg nem cuccozott … de akkor hogy ugye meglegyen a pótlék , bele lendült az ivasba… nagyon durván …

Azt hittem túl vagyok a poklok poklan hat csak eztán következett ! Nagyon nehéz 8 év volt … 2x mentünk külön a piazasa miatt … ismét oregedtem lelkileg és agyilag rengeteget …

Hogy én mennyit szaggattam a számát neki hogy ne igyon mert ebből baj lesz … bele fog halni ha nem áll le … mondtam mindent neki! Józan állapotában kertem konyorogtem vitatkoztam vele …

Aztán egyszer csak 2018 szeptemberében egyik napról a másikra döntött úgy hogy leteszi … egyszerűen beért az agya rá … megérett a döntésre , főleg úgy hogy élni akart nem pedig meghalni , persz akkora már 40 éves volt szembesült azzal hány évet elbaszott … nagy pofon volt azért neki !

2018. Decemberében megfogant a kis lányunk és 2019 szeptemberében megszületett egészségesen ! A párom azóta sem ivott egy kortyot sem nem is vágyik rá … jó apa , jó társ , és mi vagyunk neki a mindene ! És bizony 20 évet kell(ene) potoljon !

Na most egy fuggonek sosem fogod tudni megmondani mit csináljon vagy hogy szokjon le… ha te mint hozzátartozó vállalod hogy mellette maradsz azzal egyenesen lemondasz magadról , ezt jó ha tudod ! Hogy megéri e vagy sem ? Ezt neked kell tudnod …

Én is bármikor felallhattam volna … nem tettem másképp döntöttem !

Ha úgy döntesz mellette maradsz egyet tehetsz hogy amikor “rés van a pajzson” tehát olyan állapotban van az illető hogy tiszta és felfogja mit csinál magával és a környezetével akkor tudod ezerrel nyomni neki az igét (persze csak óvatosan, ezeket nem lehet nyomás alá helyezni mert azzal csak bele kéthetes ot megint a cuccot adnám vagy a piaba) hátha felnyilik tényleg a szeme , helyette dönteni nem tudsz … ezt neki kell meglepnie!

De hogy magadat az eletedet a celjaidat felaldozd érte ?! Hat jól gondold meg és merlegelj ! Egy idő után annyira bele forgatja magát a hozzátartozó hogy egyszerűen nem tud nem akar kilépni mert megszokja a helyzetet , megszokja hogy ő a megmentő státuszban van ergo folyamatosan ott kell lenni résen kell lenni … stb !

Hogy érzelmileg és mentálisan mi zajlik le egy függő hozzatartozojaban?!

Őszintén ?

Megszunsz létezni

Megszűnik létezni a külső belső harmoniad …

Nem tudom milyen jellegű kapcsolat van a függő és hozzátartozó között de a fent leirtak bármelyiket közvetíthetőek !

Javaslom keress rá Dudits denesre a neten és a facebookon, masszív alkesz és lábszár függő volt , kukát turta a szüleit lopta hogy cucchoz jusson, olyan szinten felépült és olyan mértékben tiszta látja a dolgokat és ő a függő hozzátartozójának a szemszögéből IS VIZSGÁLJA A DOLGOKAT, nekem rengeteget segített !

Írjál Privat uzit ha akarsz beszélgetni ! Sajnos eléggé tapasztalt vagyok a témában !

A testvérem függő. Tönkretette az egész gyerekkoromat.. Minden nyári szünet úgy telt hogy be kellett zárkózni előle, hogy ne verjen meg. Sose mentünk sehova. Pénzünk se volt mert mindent a kis aranyosra kellett költeni. Volt hogy a szomszéd adott nekem enni, mert semmi nem volt otthon, a drogos haverjaival mindent felfaltak.

Sokszor imátkoztam hogy haljon meg. Jobb lenne az életünk anyámmal nélküle. Sajnos nem történt meg. A mai napig szívből gyűlölöm. Kívánom neki a legrosszabbakat.

1-es nyersen fogalmaz, de igaza van: nem szabad hagyni, hogy a te életed is tönkretegye egy ilyen ember. A sajátjával meg azt kezd, amit akar, az az övé.

Évekig jártam terápiára, mire el tudtam fogadni, hogy apám nem fog megváltozni.

1 hónapja kapta kézhez a leletét, amiben leírták neki feketén fehéren, hogy elitta a máját (még az orvost is megpróbálta meggyőzni, hogy ő bizony nem iszik, mire a doki gyorsan leállította azzal, hogy alkoholos májzsugort nem 1-2 bonbonmeggy csinál), kb. 1- másfél évig fog élni, ha egyetlen kortyot se iszik, és 2-3 hónapot, ha ezt egyszer is megteszi. 40 év masszív piálás után lett teljesen absztinens egyik pillanatról a másikra. Ekkor jöttem rá, hogy arról van szó, hogy a családja széthullása nem volt elég motiváció neki, de az élete, pár plusz hónap igen.

Nekem legjobb barátnőm lett alkoholista. Nem rokon, de majdnem olyan volt nekem, mintha testvérem lenne. Én akkor adtam fel, amikor rájöttem, hogy ha fejre állok, akkor se hat rá semmi, ezt neki kell eldöntenie, hogy rendbejön. (Diplomás, dolgozó ember volt)

Végül akkor volt hajlandó komolyan venni, amikor kórházban majd pszichiátrián kötött ki, és az egészsége is romokban volt. Nagyon durva tévképzetei voltak a valóságról, arról, hogy mindaz, ami vele történik nem annyira gáz és eladható a munkahelyén is egy kis influenzaként, aztán amikor kirúgták meg kidobták az albérletéből is, mert majdnem magára gyújtotta alkoholmámorban, akkor csak nézett, hogy mások honnan tudják vajon, hogy iszik. Rettentő szánalmas és szomorú volt. Ő is "csak" napi egy pohár borral kezdte amúgy... Szóval az összes alkoholista ugyanott köt ki a végén kb, csak kérdés milyen gyorsan halad a lejtőn. Nagyjából rendbejött és most absztinens. De köztünk sosem lett már ugyanolyan a viszony. Azt is "elitta".