Őszinte családi szeretet ez tőle? Erős elgondolkodni azon, hogy? 24N

Apukám testvére (nő) nem mondom mindketten erős személyiségek vagyunk, viszont akit szeretek azt teljes szívemből becsülöm. Sokszor vannak összezördüléseink.

Azt tudni kell, hogy ő gyermekként nagy önállóságra kényszerült és a gyerekét is így nevelte. Engem meg anyukám egy szem gyermekként tény, hogy elkényeztetett. Ez szúrja a szemét. Felvezetésről ennyit. Szituáció, hogy megkértem múltkor is, hogy ugorjon be nekem valamiért a boltba mert ott ment el előtte. A válasza az volt, hogy emeljem fel a pici seggem és menjek el. 8km-re van a bolt, ha tömegközlekedem átszállással az nem egy perc, autóval meg benzinpénz, készüljek stb. mindegy tehát nekem evidens lett volna ha tőlem kérnek ilyet, hogy akkor én szívesen megteszem.

Minap megint kértem volna tőle tanácsot, mert ő sokkal jobban ért hozzá mint én. A végén kikanyarodtunk oda, hogy ha nekem lenne annyi problémája mint neki, de nekem semmi, és inkább kussoljak. Ezt fogalmazta meg finoman. Ez nem az első eset volt. Merthogy én egyetemre járok, most végzek és eddig csak diákmunkáim voltak nyáron. Erre is vonatkozott a beszólása. Szinte mindig kritizál.

Ez normális? Persze ő csak jót akar, de most már nem ezt érzem, hanem, hogy egy önző ember. Ezek csak egy-két kiragadott dolog volt. Megszakítanátok vele a kapcsolatot? Újabban azt érzem, hogy jobb lenne nem is tudnom felőle. Egyszer összevesztünk úgy, hogy 3 hónapig nem szóltunk egymáshoz. Aztán jött a szülinapja, így én kezdeményeztem a békét. De valahogy jó volt nem beszélni vele. Túlreagálom szerintetek?