Őszinte családi szeretet ez tőle? Erős elgondolkodni azon, hogy? 24N

Nézd, én azt mondom, hogy ezek nem a szeretet megnyilvánulásai feléd az ő részéről. Volt hasonló rokonom (nekem anyám nővére volt). Az érdekes az, hogy kiskoromban szeretett (legalábbis úgy éreztem), és hasonló korban voltam, mint Te, amikor elkezdett így kóstolgatni, beszólogatni. Én évekig hagytam, aztán egyszer ráb...sztam a telefont, és utána 17 évig nem beszéltünk, (utána meghalt). Én csak azt sajnálom, hogy nem előbb tettem ki az életemből, jobb volt sokkal utána az életem, amikor már nem volt vele kapcsolatom.

Te meg már ki is próbáltad, hogy milyen, amikor nem része az életednek. Szerintem már tudod a döntést.

Ha a lányom megkérdezné, hogy tudnék-e neki adni egy pohár vizet, és tudom, hogy mindenféle sértődés nélkül válaszolhatom azt is, hogy most légyszi tölts magadnak, akkor szívesen adok, ha épp ráérek.

Ha azt mondaná, hogy adjál már egy pohár vizet, mert úgyis épp a konyhába mész, és ha nemet mondok, akkor azt érzem rajta, hogy megsértődik, mert szerinte ennyit igazán megtehetnék, akkor azt gondolnám, hogy mégha tudném, se adnék, minek néz engem, házi cselédnek?

Kérni úgy kell, hogy elfogadd, ha nemet mondanak. Ha nem fogadod el, az nem kérés, hanem követelés, elvárás. A nagynénéd nem tartozik neked semmivel, nem fogalmazhatsz meg elvárásokat vele szemben. Ha megteszed, lehetőséget adsz rá, hogy ilyen bántó mondatokban törjenek ki az ellenérzései. Ami nyilván, hiba, de a te hozzáállásod sem helyénvaló.

Ha akarod, megszakíthatod a kapcsolatot vele, de itt nem egyértelműen ő a rossz, te az jó.

Őszintén, ha nem olyan a családi berendezkedés, akkor semmi sem indokolja, hogy a nagynénédtől kérj dolgokat.

Mármint ezek a kérések, olyanok, amiket tesómnak, szülőnek mondanék, az én nagynéném már nem tartozik ebbe a kategóriába. Persze ahány ház, annyi szokás, ezért mondtam, hogy attól függ, eddig milyen szorosan éltetek egymással.

Ilyen természetű, nem azt jelenti, hogy utál, de mindenkinek meg van a maga baja. Kicsit azt érzem, hogy te is egy picit kákán a csomót, beleállós típus vagy.

Nem kell amúgy végleg megharagudni rá, meg nem köszönni, nem szóba állni vele, de ő már érzékeltette, hogy mit akar ettől a kapcsolattól. Ne zavard mindenfélével és akkor tök jól megfértek majd egymás mellett.

Ne gondolkodj végletekben.

3-as, itt nem arról van szó, hanem arról, hogy folyamatosan leoltja, beszólogat, kritizálja.

(Tudom, hogy milyen, és azt is sejtem, hogy miért akkor jön ez mindig elő a másik, eddig szerető női rokon részéről, amikor fiatal-felnőtt lett az unokahúg)

2-es voltam.

Biztos olyan is van, hogy a fiatal felnőtt nő boldogulása szúrja a megkeseredett nőrokon szemét.

De a kerdező leírasából, miszerint igenis be kellett volna mennie a nagynénjenek a boltba, nekem az a benyomásom, hogy túl sokat gondol arról, hogy mit kellene természetes módon megkapnia másoktól. Mondhatjuk elkényeztetettnek is.

Az állandó kritizálás tényleg gáz, de én bele tudok helyezkedni a nagynéni nézőpintjába is, mert nekem van olyan csaladtagom, aki egy csomószor vágja a fejemhez, hogy önző vagyok, vagy kritizálja más módon a segítőkészségemet, és ez kritikusabbá tesz a dolgai iránt, úgy általában rosszabbakat gondolok róla emiatt.