Most akkor kinek van igaza? Lesz apósoméknak, vagy nekünk? Helytelenül cselekedtem?

Sziasztok!

5 éve vagyok együtt a párommal, ebből 3 éve együtt élünk. Az elején, az első 1 évben volt munkám, aztán elvesztettem. Folyamatosan keresem, ezt a párom is igazolhatja, de itt Borsodban egy kis faluban írtó nehéz. Semmi nincs a környéken. Mellette iskolába járok, első diplomát szerzem. Magyarul még érettségim van és nem kellek sehova. Még csak boltba sem vesznek fel, mondván nincs eladóim, mit számít az??

Na mindegy.

A lényeg: a páromnak vannak adósságai a lizinges autó stb miatt (akkor hozzáteszem még meg sem voltam neki, mikor vásárolta)

A kedves édesapja folymatosan őröl idegileg. Hogy azért nincs a fiának pénze, mert rám költi, erre célozgat rendszeresen. Holott, soha semmit, még egy ruhát sem vettem belőle. Sőtt, még édesanyám vett neki is ruhát, és számtalanszor adott pénzt neki.

Állandóan piszkál a munkával is. De nem szándékos, egyszerűen nincs. Azt mondtam, elmegyek rendőrnek, 2 év és remek állásom lesz, elvégzem egyetem mellet. Elkezdett velem ordítani, hogy dolgozni kell, de mondtam, értse már meg, hogy érettségivel nem vesznek fel.

Jó, tőlünk 80 km-re találtam egy jó állást, fel is vettek. Lesz apósék közelebb élnek ehhez a céghez és onnan indul ingyenes busz minden nap. Erre a válasza az volt, hogy nem lesz ez jó, mást kell nekem találni. Erre kiakadtam.

A párom nyáron szintén elvesztette az állását, tanár. Most a szüleim falujában találtam neki egy tanári állást. Boldogan mentünk, hogy elújságoljam, mert már rég megy a tanév, és sehova nem vették föl. Erre nekem esik, hogy vidékre, oda, abba a faluba?? Az ő fia ott milyen karriert fog elérni stb stb. Ez nem lesz így jó. Az ő fiának városban kell tanítani. Erre kiakadtam elég volt. Megkérdeztem, akkor jobb itthon ülni munka nélkül???

Elsírtam magam, mert bántott, hogy így lenézi a falusi embereket. Bántott, hogy csak azt nem mondta , hogy porfészekbe, holott én is onnan származom és a szüleim ott élnek.

A párom olyan ideges lett, hogy elkezdett vele ordítani, hogy mit képzel magáról, hogy folyton sérteget és lenéz. Olyan ideges lett, hogy a pince kinyitott ablakán belerugott az üvegbe ami betört.

Erre az apja megint csak engem okolt. Azt mondta nem kell ide jönnünk, menjünk el akkor onnan. A párom be ment, az apja az udvaron ordított, hogy nem érdekli őt, azt csinálunk amit akarunk. Erre idegemben elindultam gyalog haza, a párom úgy jött utánnam és felvett. Köszönés nélkül sírva eljöttem.

Én vagyok a rossz, mondjátok meg? Vagy rosszúl látom a dolgokat, de nem bírtam tovább, állandóan megbánt. Hozzáteszem, a fiának komoly adóssága van, amit anyukám most rendez épp, akkor rosszak vagyunk???

Úgy gondolom, többé a lábam be nem teszem oda.