Normális h ezt érzem?

Egy gyereket mindig megvisel, ha a szülei veszekednek.

És sajnos nyomot hagy. A szülők az etalon, a minta.

Engem egyszer anyám kért, hogy egy kényes veszekedésben álljak ki mellette, mert az apám ilyen meg olyan.

Érzelmi zsarolás, és egy 30 év alatt felépített házassági és szülői mintát akart ezzel agyonvágni...

Próbáld úgy felfogni, hogy a magánéletüket próbálják helyrehozni. Ha nem éreznének egymás iránt semmit, talán nem ez lenne. Őszintén? Nem tudom. Borzasztó nehéz. De a férfiakat nem vedd egy kalap alá.

inkább igyekezd azt az embert minél jobban kiismerni, akit majd választasz..biztos recept nincs..minden rajtad múlik..

az meg hülyeség, hogy emiatt nem akarsz pasit..

Az az igazság, hogy itt szerintem nem az a veszély, hogy tényleg csak ilyen pasik vannak a világban, hanem az, hogy Te hogy fogod látni a pasikat.

Az én apám gyermekkoromban igazi alkoholistává vált, majd a szüleim elváltak, és végül apám öngyilkos lett. Ennek már 10 éve, és egy boldog életet élek, de. Nem alakult ki az őszinte bizalom még egy fiú felé sem. Ezt az érzést igenis komolyan kell venni, fel kell dolgozni. Magától nem múlik el. Én most pszichodráma keretein belül dolgozom fel. Eddig nem értettem, hogy miért van az, hogy normál nő vagyok, sok baráttal, de mégsem alakul ki normális párkapcsolat, most kezdem érteni magamat, és azt, hogy elfojtani ilyen érzéseket nem lehet. Ez nem ciki, sokkal gázabb, ha eltitkolod magad előtt, hogy ez rád hatással van, és sokkal sokkal később jössz rá, hogy emiatt nem tudsz teljes életet élni. 24N