Mit csinálnál a helyedben? 44 éves nő vagyok, 2 éves a gyerekem, megcsal, mást szeret a férjem, de nem akar elhagyni a gyerekünk miatt. Legalább is most ezt mondja. Ma jöttem rá.

"Mert miért bulizna jobban apu mint a szingli anyu?"

Mert apu már most bulizik.

Dobbantanék. Olyan vagyok, mint anyám, senki és semmi nem tudna egy hűtlen féreg mellett marasztalni. Még a saját gyerekem sem.

Akinek fontos a gyereke, gondolt volna rá akkor, mikor az anyját átbaszva másba verte a faszát... Ennyi.

Én ilyen helyzetben nem maradnék egy kapcsolatban, mert nem lennék boldog, és a gyerekem se lenne így boldog leginkább később. De azért minden embernek mas es mas a jobb.

De leírom, hogy én miért nem. Kezdem a gyerek érdekeivel:

- Ha a gyereked helyébe képzeled magad, akkor a gyereked egy hazugságban fog felnőni, és az most még nem fáj neki, de majd később, mikor már érti a dolgokat, akkor majd fájni fog neki, hiszen igazságtalannak fogja érezni, hogy anya és apa miért nem szereti egymást úgy, valami nem oké, valahogy más az egész mint amilyennek kéne lenni. Amikor elkezd majd oviba, iskolába járni, akkor még jobban érzékelni fogja, hogy anyu és apu valahogy nem ugy szeretik egymast, mint azoknak a gyerekeknek a szulei, akiket majd fog latni osztalykirandulason. Fogja erezni az osszhangot, és a harmoniat es a biztonsagot mas gyerekek szülein. Vagy amikor mesélik neki, hogy az egész család ha valakinek van egy tök jó ötlete akkor utra kelnek és izgalmas kalandokat élnek meg egy kastély látogatáson, vagy egy állatkertben és lehetne sorolni. Vagy egy horgász partin.

Mikor mar erti is a dolgokat egesz eleteben ott lesz egy hiany, plane amikor lesz boven olyan unnep, amikor ugy fogja erezni, hogy valami nem ok, valami hianyzik.

Felno egy fals csaladi mintat latva.

Immel-ammal, vagy csak kotelessegbol dolgokon érződik a diszharmonia. Rettento erzes lesz neki felnotten, hogy csak kotelessegtudatbol van egyutt a család, és nem azért mert a család a család. És az a kotelessegtudat valojaban ő maga, ez egyben óriási teher is egy gyerek vállán. Rettentően fogja bántani, hogy nem azért család a család mert anya és apa szeretik egymást.

Sajnos szerintem az ilyen csaladi "hagyomanyok" miatt tobb gyermekben nem tud kialakulni egy egészséges családi minta kép, emiatt ismerkedni is nehezebben fognak, valoszinuleg az incel mozgalmak kovetoi kozott is elofordul a kotelessegbol egyuttmaradt szulok, mikozben az egyik fel csalta a masikat, de ugyanakkor tudom, hogy vegyes ez a kep, de az ok mindig valamilyen fals latvany ami szimplan csak illuzio, aminek kovetkezteben tobben inkabb nem is probalkoznak, es inkabb a morgos stílusu bezzeg a pasik es nok csopportjaba csatlakoznak.

Szerintem felelősségteljesebb a külön mint az együtt. Az együtt akkor igazi, ha szívvel-lélekkel együtt van a család, a szülők imádják egymást, és fel sem merül soha a kikacsingatás masra, magyaran csak egymast veszik észre, és felelősségteljesen nevelik a gyerekeiket.

És most a te oldaladról nézve:

Az egész életed egy nyilvános hazugságban telne. Mikozben arra vágynál, hogy szeressen a férjed, és megbecsüljön, és romantikázzon veled, kozos programokon vegyetek reszt, addig ezt egy másik nővel fogja tenni, neked meg lesz a hivatkozas a munkara, es az egesz kommunikacio hatvanyozottan fog ellaposodni tomondatokra, noname napi beszamolokra es ugyintezos feladatokra.

Te megtettél mindent, hiszen te meg akartad oldani, te probáltad vele megbeszélni, jelezted menjetek párterápiára, de a férjed mas megoldást választott, egy újjal egészítette ki a családot képletesen. Persze kotodik hozza a gyerek ezert inkabb marad, de ez reszben szol csak a gyerekrol, mert igazabol ha tenyleg a csaladrol, rolad, és a gyerekedről szólna, akkor nem lenne új női kiegészítő.

Nézd nem akarok mélységekbe menően érzéseket bolygatni, de ebben a kapcsolatban neked csak hiány alakulna ki, míg ő azt a hiányt visszapótolja egy újjal, de ugyanakkor neki is hiánya lesz, mert egyikőtök se fogja a biztonság szabadságát érezni.

Nem tudom jó tanács-e, de szerintem magad miatt is talpra kell szökkenned ebben a helyzetben, és igenis tessék megvédeni magadat is és a gyereked is egy hazugságokra épített kapcsolattól. Ha netalántán van lehetőség megtárgyalni ezt mégiscsak a férjeddel, akkor drukkolok, de ha nem akkor tudd, hogy egy igazán felelősségteljes döntés meglépésével lehet ezerszerte jobb és boldogabb élet várhat.

Merj őszinte lenni saját magaddal és merj őszinte, igaz életet adni a saját gyerekednek és magadnak is.

Gondolom ismerkedés előtt nem tisztáztátok a férjeddel, hogy nyitott házasságban szeretnétek élni. Azért a gyerek sem buta, észre fogja venni, hogy apa háremet tart. Te csöndes társ akarsz lenni egy olyan kapcsolatban, ahol nem te kapod a figyelmet és a szeretetet, hanem a másik? Nem tudom a másik tudja-e, hogy van a férjednek családja,mert nem olvastam csak a kérdést.

A boldogság neked is éppúgy jogod! És éppúgy joga a gyerekednek is.

De egy ilyenbe nem lennél boldog, sem a gyereked.

Tégy ahogy jónak látnád, de remélem tudtam segíteni.

Magyarán egy mondatba ezt akartam írni, hogy:

Ne a lemondást válaszd, hanem a boldogságot.

Az élet azért van hogy boldogok legyenek az emberek!

37-es vagyok!

Én azt tenném, hogy semmi esetre sem mondanám el neki, hogy belenéztem a telefonjába, se most, se soha a jövőben sem. Tehát úgy tennék, mintha nem tudnék erről a kapcsolatról.

Viszont felvetném neki, hogy ha már úgyis megromlott a kapcsolatotok, viszont ő nem akar elhagyni titeket, akkor legyen így, legyetek egy háztartásban, ámde mégis külön. Ne főzz rá, ne vásárolj be neki, nem moss rá, ne takaríts utána, legyetek külön szobában, ha ez megoldható, beszéljétek meg, hogy a gyerekkel közös dolgokat felesben fizetitek, de a szabadidőtök eltöltéséről nem tartoztok egymásnak beszámolni. A viszony maradjon baráti, szexelhettek is akár. Nyaralni is mehettek együtt.

Aztán ha vagy ő, vagy te ott tartotok majd egyszer, hogy abbahagynátok a másikkal való együttélést, akkor nem lesz meglepetés, se számodra, ha ő mégis úgy döntene, hogy megy, se neked nem lesz tiltott dolog az ismerkedés, és adott esetben a költözés. De ezt már nem kell neki megemlíteni, ez úgyis egyértelmű, ha belegondolunk, hogy már ti nem tartoznátok egymásnak semmivel egy ilyen döntés után, hogy külön vagytok, mégis egy háztartásban.