Férfiak! Ti mit szóltok ehhez?

Júj én nő vagyok, de szeretnék azért válaszolni:

Én abszolút egyetértek Veled, kedves Kérdező!

Nagyon gáz!

Mondjuk ennél olvastam már rosszabbakat, mint pl. hogyan csábíts el egy fickót, stb.

Egyébként nyilván - lévén, hogy társas kommunikációról van szó, ami nagyon érzékeny dolog - kellenek finomítások, konfliktuskezelési technikák, de azért mindennek van egy határa. Egy kapcsolat legyen őszinte, másképp nem érdemes! Szerintem.

Kedves kérdező, bocs, hogy nő létemre én is elmondom a véleményemet a cikkről.

Tulajdonképpen manipulációnak is lehetne nevezni, amit ez a cikk ajánl, de ha a sorok mögé nézel, gyakorlatilag arról van szó, hogy a harmonikus együttéléshez próbál valamilyen szinten tanácsokat adni, a helyes kommunikációra próbálja felhívni a figyelmet. Természetesen vérmérséklettől függően lehet ösztönből is reagálni egy rakás dologra, csak nem biztos, hogy azzal valóban azt érjük el, amit szeretnénk, sőt gyakran pont az ellenkezője történik.

Az első férjemmel rengeteget veszekedtünk, harcoltunk egymással pont azért, mert mindegyikünk rossz módszerekkel próbálta megértetni a másikkal, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk és elbeszéltünk egymás mellett.

A mai eszemmel már tudom, azzal, ha pl ösztönből sértegetjük a másikat, meg folyamatosan puffogunk, duzzogunk, kiváló alapot teremtünk az elszigetelődéshez, de a valódi probléma egyáltalán nem oldódik meg.

Naponta lehetne cirkuszolni, kiakadni egy rakás dolog miatt, lehetne gyötörni egymást, de ettől még semmi nem oldódna meg.

Mióta sokkal tudatosabban élek és pl a gondolataimat is ez alapján formálom, a kéréseimet, igényeimet, a véleményemet megfelelő módon kommunikálom, mindenkinek sokkal jobb a környezetemben és nekem is.

Pl ha a párom fáradt és nyűgös egy zűrös nap után, nem érzem manipulációnak, ha nem akkor hozakodok elő pl a saját problémáimmal, vagy a lakás kifestésének terveivel, és azt sem gondolnám manipulációnak, ha ilyenkor inkább a kedvenc kajáját teszem elé és masszázzsal kényeztetem még akkor is, ha esetleg én se vagyok aznap túl jó formában. Tudom, hogy mindezt a figyelmességet kamatostól visszakapom, meghálálja az empátiámat és a törődést. Ő is tudja, én is tudom, hogy ez a tiszta szeretetről, egymás iránti tiszteletről szól és nem az ösztönökről, de ez nem vesz el semmit az értékéből annak, hogy törődünk egymással.

Gondolkodjunk el rajta, hogy nők vagyunk e vagy cselédek... nem kell a pasidnak minden hülyeséget megcsinálni.

18/L

Én is nő vagyok, de egy tiplibe tuti nem csavarnék szöget:)))

A tréfát félretéve sajnos pont az a baj, ha egy párkapcsolatban a nemek harca dominál és nem az egymás megértésére törekvés, az empátia, de azt is igaz, hogy huszonévesen ezt még én se értettem.

én nő vagyok

és én szinte az összes pontot teljesítem

és a párom nem tisztel, nem értékel, egy csicskával érek fel a szemében

szerintem egy nő az udvarlásával tartson be egy határt

Annyi nő válaszol, így megosztanám én is a tapasztalataimat (egyébként 23N):

1. Igen, van olyan reggel, amikor ágyba viszem neki a kávét. Ő meg este, mire hazaérek munkából meleg vacsorával vár. (Amit nem mellesleg ő készített! És mosogatni sem nekem kell . . .)

2. Nem kell ezt játszani! Ha a pasi hajlandó elfogadni, hogy nekem is van véleményem, és is akarhatok valamit, akkor kompromisszumokkal megoldható a dolog (pl. ma este a Nász-ajánlatot nézzük az én kedvemért, holnap a Tolvajtempót az ő kedvéért) Nálunk működik.

3. Tök mindegy hogyan nézek rá, néha szinte olvas a gondolataimban, és a kérésem előadásától függ (hogy parancsolom-e vagy kérem), hogy eleget tesz-e az óhajomnak. Gondolom mondanom sem kell, ha "parancs-szaga" lenne a kéréseimnek meg sem fordulna a fejében, hogy megtegye, amire "kérem".

4. Igen, kell mosolyogni, de ŐSZINTÉN! Ha nem jó a kedvem, nem tudok őszintén mosolyogni, és ezt észreveszi rajtam.

5. Így van, kell dicsérni! mindig elmondom neki, hogy számomra tökéletes, de erről neki annyira nem is kell tudnia, nehogy elbízza magát :)

6. Érdeklődve hallgatni? Ez csak természetes. Hiszen minden érdekel, ami vele kapcsolatos. Még az a 35 perces monológ is, amit utoljára előadott, amikor szidta a munkahelyét.

7. Mivel elég finnyás vagyok, így az én érdekeimet nézve is természetes, hogy finomat kell főznöm :) Én sem eszek meg semmit, ami nem ízlik, vagy "kétes" a származása :)

8. Én nem játszom a sértődöttet. Ha valamivel megsért, akkor a tudtára adom, hogy ez nekem rosszul esett, átbeszéljük, hogy miért, és elnézést kér, és nem is fordul elő ilyen többet. Nem "játszani" kell, hanem őszintének lenni.

9. Ez ugyan az, mit a nyolcas pont, csak fordítva.

Magával az írással szerintem nincs semmi baj addig, míg valaki nem veszi ezt készpénznek.