Hogy legyek jóban a mostoha lányaimmal?

Jah, 2 oldala van az éremnek.

Amit ők éltek át, és amit te.

De a 2. Nővel mindig jobban bánnak, annak elnéznek mindent, ki van nyilván a hatsojuk...az elsőt meg sokszor alazzak...

Nem sértődött ex vagyok, csak elvslt szülők gyereke, aki beszélt vele egy cipőben járókkal

Idővel talán rendeződhet a dolog.

Az én szüleim is elváltak, a testvéremmel anyánknál maradtunk.

Persze alapvetően anyám is mindig mondta, hogy ő az apánk, meg menjünk hozá, mert az apánk... Ugyan akkor ezzel párhuzamosan kb. mindenért őt hibáztatta, talán nem is volt ez tudatos részéről egy idő után... De volt amikor konkrétan kijelentette, hogy állást kell foglalnunk, ha volt valamilyen ellentét apám és közte, és komolyan szankcionálta, mikor egy idő után úgy döntöttem, hogy én márpedig nem választok félt, ez az ő perpatvaruk, rendezzék le, nekem semmi közöm hozzá.

Szerintem a testvérem mind a mai napig ez alatt a befolyás alatt van. Én idővel rájöttem, hogy egy házasság elcseszéséhez 2 ember kell, és olyan nincs, hogy csak egyik a hibás, és kifejezetten utálom a jogtalan tudatos/tudattalan uszítást.

Másfelől bár az én szüleim egyikének sem volt azóta tartós kapcsolata, de az is biztos ott van, hogy ha nem is ez az igazság, de "apa lecserélte a mi családunkat a jelenlegi családjára, mi már nem is érdekeljük" féltékenység. Ha értelmesek, idővel fel fog nyílni az ő szemük is, és rá fognak jönni, hogy nem csak egy igazság van..

Te ez ügyben nem sokat tudsz tenni. Mindig ott lesz az az érv ellened, hogy te nem vagy az anyjuk, ami rendben is van. Szerintem egy ilyen helyzetben az a legjobb álláspont, amit felvehetsz, hogy ha jönnek, szívesen látod őket, de a nevelés/rászólás az apjuk dolga, és az is, hogy fenntartsa velük a kapcsolatot. Valóban hiba volt rájuk szólnod, mivel alapból te vagy "a másik nő", aki mindig is féltékenység tárgyát fogja képzeni, mert bár a legtöbb esetben ez nem igaz, de mindig ott lesz az érzés, hogy "apa őérte hagyott itt minket". Idővel ez jobb lesz, és ha majd különköltöznek az anyjuktól, önállósodnak, csökken az anyai befolyás, valószínűleg objektívebben fogják látni a helyzetet.

Rossz hír: egy szülő a gyerekei által válik szülővé. Tehát csak a gyerekei mondhatják meg valójában, hogy milyen apa és milyenre lett volna szükségük. Meg nem kis kamaszok, akik egy hiszti miatt utálják az apjukat, hanem felnőttek akiknek már van rálátásuk a dolgokra. Lehet, hogy türelmes volt, de ha a gyerekeinek nem türelemre hanem határozottságra lett volna szükségük már nem volt SZÁMUKRA jó apa.

Azok után, meg hogy az érzéseiket és a véleményüket el akartad nyomni és megmagyarázni, hogy miért gondolják rosszul nekem se lenne sok kedvem találkozgatni. Tényleg olyan nehéz lett volna bele kérdezni, hogy: "Basszus te tényleg így gondolod? Miért?"

Másrészt megmondtad, hogy erre neked nincs szükséged és nem vagy rá kíváncsi. Ezek után miért kéne nekik bármit is kezdeni veled?

ez milyen baromság. miért kellett volna külön lennie? hogy ismerték volna meg? volt mozaikcsaládom. nagyon jól működött, a férjem gyerekével a kapcsolatom jó a mai napig, pedig már elváltam az apjától. a beszélgetés sokat számít.

itt még mindig nem tudjuk, hogy mi nem tetszett a lányoknak, így tanácsot adni nehéz