Mit tegyek ebben az esetben?
19 éves lány vagyok. A párommal 2 éve vagyunk együtt, ő 25 éves. Én itthon élek a szüleimmel, és még ő is otthon lakik a szülőkkel (ő egy ideje gyűjtögeti a fizetése nagy részét, hogy később tudjunk lakást venni, és ne hitelekből kelljen megoldani a dolgot).
Nekem még 2 év van a suliból, érettségim és egy szakmám már van, de szeretnék később biztos lábakon állni, és még egy szakmát szerezni amíg a tanulmányaim ingyenesek, így szeptember elején elkezdtem egy képzést. Egyrészt saját magam miatt, másrészt a szülők erőltetik a tanulást. Ezzel nem is lenne probléma... Viszont a párommal "távkapcsolatban" élünk így egy héten egyszer találkozunk. Lenne lehetőség többre is, akár heti 2-3 találkozásra, de a szülők (vagyis inkább anyu) nem engedik. Folyton azt hajtogatja, hogy vagy egy héten egyszer találkozunk, vagy ha ez nem tetszik akkor elköltözök és csinálok amit akarok. Azért nem találkozhatunk többet, mert tanulnom kell. Hétköznap számítógépezni se lehet, régebben legalább tudtunk beszélni esténként 1-2 órát msnen és az mindig megnyugtatott, sokkal könnyebb volt elviselni a hiányát. Most ez az egész ott kimerül, hogy találkozunk egy héten egyszer hétvégén délután kb. 6-7 órát, hétköznap meg beszélünk telefonon esténként 5-10 percet. A barátom szerint nincs okom aggodalomra, mert nagyon szeret, tudja, hogy én is szeretem, és 2 év múlva minden rendeződni fog. Véleménye szerint azt a "kis" időt kibírjuk a boldogságunk érdekében, még ha nehéz akkor is.
Nagyon el vagyok keseredve. Félek, hogy el fogom veszíteni. :( Járt valaki hasonló cipőben? Hogy lehet ezt kibírni, elviselni? Esetleg valami ötlet, hogy mit tehetnék? Szülőkkel próbáltam beszélni, nem sült ki belőle semmi jó...
válasza:Szerintem jobb is, ha még a szüleiddel élsz. Nekem amikor elég stabil lett a kapcsolatom, pont ennyi idős voltam, fogtam magam és otthagytam a szüleimet. Megpályáztam minden elérhető ösztöndíjat és támogatást, elmentem dolgozni és összeköltöztem a párommal. Mellette egyébként egyetemre jártam. És még most is.
Ha annyira fontos, akkor lépj, nem vagy már gyerek. Meg lehet oldani, csak akarni kell.
Ha nem akarsz lépni, akkor talán jobb is, ha még a szüleiddel élsz egy ideig.
21N
válasza:Én már felnőtt fejjel éltem át hasonlót.Engem nem a szülők,hanem a távolság,és a lehetőségek akadályoztak,hogy kapcsolatban legyek a párommal. A párom kint dolgozott Angliában míg én itthon maradtam és dolgoztam.Mivel sem internet sem telefon elérhetőség nem volt,és csak félévente pár napra tudott hazajönni,így csak a heti 1 alkalommal való telefonálás jött mint kapcsolat tartás..Nem akármilyen telefon ám! A házunk előtt van egy telefonfülke..Annak a számát hívta fel a párom egy előre megbeszélt időpontban.Én akkor már ott vártam,hogy csörögjön,és akkor tudtunk néha 1 órát is dumálni..Ez volt a lehető legolcsóbb megoldás.Ezt 2 évig csináltuk! Nehéz volt! Az elején sokszor sírtam,de pár hónap után már könnyebb volt elviselni,és valahogy gyorsabban is mentek a napok...
Azóta már össze is házasodtunk,és igaz azóta 1 napot nem töltöttünk külön..
Ha nagyon szeretitek egymást akkor ki fogjátok bírni,nem beszélve arról,hogy ez nagyon jó próbatétel is..
(régen a katonaság is 2 évig tartott,és az se volt rosszabb)
válasza:Hááát...ez semmiképpen sem jó így. két év túl sok idő, amit anyád csinál az nem normális!!
valahogy mégis az lenne a legegyszerűbb, hogy elmész otthonról akkoris, ha nem engedi. nem is értem, hogy hogy nem engedi a 19 éves lányának ezt....
Figyelj, szerintem el kellene menned, és elfogadni, vállalni a konfliktust. Ez a legegyszerűbb megoldás. Két év sok idő.Apádat nem tudod magad mellé állítani?
válasza:már felnőtt vagy!te döntesz az életedről és nem a szüleid!
eléggé vaskalaposak!bocsi hogy ezt írtam!
mi lenne ha a párodék költöznél?
Az a helyzet, hogy ha nem az van itthon amit anyu mond, akkor hatalmas vitákat képes kirobbantani, így apu meghúzza magát mint valami kisgyerek és csak helyesel mindenre... Szóval rá nem lehet számítani.
Semmi baj, hogy ezt írtad, én is nagyon jól tudom, hogy nem normális az ami itthon megy. Rengeteg veszekedés volt már, anyu ezt mondta, idézem " én tudom magamról, hogy tökéletes vagyok, és amíg itt élsz azt fogod csinálni amit én mondok".
Viszont annyira rosszul esik ez az egész, mert lett volna lehetőség, hogy a héten is találkozzunk 2x. De anyu azt mondta, hogy ilyen nincs.
Múlt héten elég rosszul éreztem magam, de itthon még betegnek lenni se lehet, így nem szóltam senkinek csak a páromnak. Így szombat helyett tegnap kellett találkoznunk, elmentünk nőgyógyászhoz, hogy kiderüljön mi volt a baj. Persze erről a szülők nem tudtak, hogy én nőgyógyászhoz megyek. Ennek az az oka, hogy anyám folyton azzal van elfoglalva, hogy én terhes vagyok, ami valójában nem igaz, és ebből rendszeresen viták vannak itthon. De a barátom most jár egy képzésre pont ide ahol én lakom, és mondta, hogy ma délután az órák után beugrana, ha csak egy puszira, annak is örülne.
De nem, egyszerűen nem lehet, anyám azt mondta, szó se lehet ilyesmiről, tegnap megvolt a heti egy találkozás, örüljünk neki :(
válasza: válasza:Én is hetente egyszer vagy még ritkábban tudok találkozni a barátommal a suli miatt, de mi nem csinálunk ebből ekkora ügyet, szeretjük egymást és kibírjuk. Ha ti is szeretitek egymást, ne parázz ezen, kibírható, inkább használjátok ki azt a heti egy alkalmat, és érezzétek jól magatokat együtt!
Azért az elég fura, hogy egy 19 éves lánynak így parancsolgat az anyja. Oké, érthető, hogy ameddig vele laksz, vannak bizonyos kötelességeid, pl. kivenni a részedet a házimunkából stb. amire megkérnek a szüleid, de ha ezeket elvégzed, akkor nem értem, mit ártasz neki vagy bárkinek azzal, ha gyakrabban találkozol a barátoddal.
válasza:Én voltam ehhez hasonló szituációban, mondjuk 1-2 évvel fiatalabb voltam nálad. Szerintem két év után a heti egy találkozó nem elég, de ha a barátod is meg te is kibirod ezt ki lehet bekkelni.
Kolégium? Az nem túl drága, mégsem a barátod szüleihez kellene költöznöd és a szüleid se szólnának bele mit csinálsz.
Igen, a házimunkával nincs probléma, mert mindent én csinálok itthon. Viszont nem tudja megérteni, hogy nem vagyok már 10 éves. Hiába ülök le vele beszélni, az egyik fülén be a másikon ki. Nem tudom mi járhat a fejébe, elég érdekesen fogja fel a dolgokat, és nem igazán törődik semmivel, csak a saját "igazával".
Köszönöm a válaszokat, ezek szerint kibírható... :) Igazad van lehet hogy tök felesleges ezen rágódni. Megpróbálom máshogy felfogni a dolgokat :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!