Hogy éled a mindennapokat a szülőnélküli világodban? Lassan 5 éve nincs velem édesanyám és nem igazán tudom feldolgozni, olyan üresnek érzem a "lelkem" egy részét. Más is van így?

Engem eléggé szekáltak, így apukám, aki alkoholista is volt, nem hiányzik, talán most, hogy nincs, aki akár egy fillérrel is támogassa a vállalkozásomat.

Anyu még él, de nem hiszem hogy sokáig, ő csak azért hiányozna, mert nem lenne, akire a kutyáimat hagyjam, ha elmegyek külföldre. Ő is mindig szórakozott velem és baszog*tott.

23:49

Hát persze...Nem lehet eladni ekkora házat, mostanában nem vesznek ilyet. Fél áron meg nem adom oda, mert apámmal is osztozok, és abból én már nem tudok kisebb házat venni.

Albérlőket próbáltam, de nem sikerült, mert derogált nekik a kazánfűtés. Ha én nem gyújtottam be, mert pl. nem voltam itthon, ők inkább bedugták az elektromos ventillátorukat, az elektromos fűtés pedig megfizethetetlen. Fix összeget tudtam csak kérni, hiszen egy házban éltünk, nem volt külön óra. Villanymelegítővel elfűtötték volna az összes nyereségemet. Hiába kértem, hogy ha nem vagyok itthon, gyújtsanak ők be, nem tették meg, mert lusták voltak. Én meg dolgozni jártam, nap közben ki gyújtott volna be? Akkor még apám vígan élte a gondtalan éveit a barátnőjénél, szóval egyedül voltam. Egy ekkora házat nem éri meg kiadni, mert olyan magas rezsiköltséggel jár, hogy jobban megéri nekik egy kis lakást bérelni valahol. Ha nem fagy el a cirkóm, akkor se érte volna meg, mert 3000 kméter gázzal lehet egy év alatt kifűteni, és akkor még nincs nagyon meleg, max. 19-20 fok, amit minden albérlő megkövetel. Nekem nem érte meg albérlők miatt 20 fokosra fűteni a házat, ráadásul amikor náluk az alsó szinten 18 fok volt, nálam az emeleten már 23. Egyszerűen nem érte meg, annyit kellett volna kérjek érte, hogy egyetlen albérlő sem fizetett volna ki ennyit, amikor kisebb lakásokat féláron kínálnak ehhez képest rezsivel együtt az albérlőknek.

Azóta megoldódott, automata daraszenes kazánunk van, egy ősöreg Carbo Robot, ez a szén a mai árakhoz képest filléres dolog, de nagyon körülményes a beszerzése, tulajdonképpen csak a párom szülein keresztül jutunk hozzá, vidékről, ahol mi lakunk oda nem szállítanak ki kis mennyiségben. Márpedig az 1 éves adagunk nekik kis tétel.

De ebből sem derül ki más, mint hogy totális függésben vagyok a páromtól, mert még a fűtést sem tudom nélküle megoldani. Amúgy ez a kapcsolatom nem rossz, sokkal jobb, mint az, aki vert, de akkor is áll az, hogy a szüleim hiánya miatt totális függésbe kerültem a páromtól.

Kedves utolsó válaszoló, érdekes, hogy azt képzeled, akinek élnek a szülei, azokat támogatják, és nem kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe. Nekem sose jutott eddig eszembe, hogy ha bajba kerülnék, akkor könnyű, mert élnek a szüleim, hiszen örülök hogy megállnak a saját lábukon és nem kell még őket is támogatnom. Nem gondoltam eddig még arra, amikor egyedül maradtam a 2 gyerekemmel, hogy van kire támaszkodnom, majd ők segítenek.

Az élettársam viszont pénzzel, fizikai segítséggel is támogatja a szüleit már évek óta, tehát egyes helyeken ez pont fordítva működik, mint ahogy Te gondolod.

Ha valaki meghal, az nem annak rossz aki meghalt hanem annak aki ittmaradt. ha egy érzelmileg felnőtt ember marad magára, az fel tudja dolgozni a veszteséget hisz tudja, hogy aki halott, az úgysem jön vissza. amin nem tud változtatni az ember, fogadja el.

ha a veszteséget valaki nem vagy csak nagyon nehezen tudja feldolgozni az azért lehet mert érzelmileg nem felnőtt.

és ez mit jelent? nem önálló, nem vállal felelősséget a tetteiért, mindig mást hibáztat, vagy mindig kell valaki aki meghallgatja. ezek nagyonnagyon kemény szavak. de hidd el az élet szép és jó, s tele van csodálatos emberekkel, eseményekkel, erre koncentrálj, és légy te valakinek az édesanya, a társ. a lelked "üres" részét ezzel tudd megtölteni, és ők mindig ott lesznek benned, és ha rájuk gondolsz nem a hiányt fogod érezni, hanem a szeretetet. szeresd magad, ne legyen bűntudatod semmiért.

Anyámmal sohasem jöttünk ki jól. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle, és mindkettőnk számára örömünnep volt a nap, amikor elköltözhetem otthonról kollégiumba.

Viszont sóvárogva vágyom azt az állapotot, amikor valakinek szerető családja van. Sokszor kérdezem magamtól, milyen lehet valahova azért menni, mert várnak, milyen lehet, amikor a gyengeségeiddel együtt elfogadnak és büszkék a sikereidre. Milyen lehet, amikor megbíznak benned, és te is őszinte lehetsz?

Nekem is üres az egyi fél, mert hiányzik egy család. Mert az, ami volt, az nem volt az.

Részvétem anyukád miatt, biztos vagyok benne, hogy jó anya volt, ha így tud hiányozni.