Jól csinálom így, vagy ez gerinctelenség?

Van egy barátom, 3 éve. Szerelmes belém rajong értem, minden szinten, főz, süt, állást intéz nekem a barátain keresztül, verset ír, meg sokminden. Nagyon rendes, csak az a baj hogy kiszerettem belőle és beleszerettem féléve egy nős férfiba. Nem volt semmi azzal a pasival, csak néhányszor találkoztunk, mert többet nem akartam, a lelkiismeretem miatt. De szerelmes vagyok abba a másikba, rá vágyom, a barátommal a szex már nem az igazi nekem, neki igen, mert rajta vezetem le a másik férfi iránti vágyaimat (= azt a pasit képzelem csukott szemmel a helyébe olyankor). Valójában a másik férfinek is tetszem, egy szavamba kerülne a szeretői kapcsolat, de nem akarok második lenni, egy időszakos valaki és tudom, hogy ő sosem szeretne becsülne annyira mint a mostani. A rossz az, hogy a barátom semmit sem sejt, arról hogy már nem kell. Egyre intenzívebb, kedvesebb én pedig már megőrülök! Nem akarok szakítani vele, mert nekem ő a biztonság, és nekem így kényelmes. Viszont mivel együtt élünk, látni se bírom néha mert a másikon jár az eszem. Nem tudom mi legyen, ha elhagyom az neki is rossz lenne, meg nekem is. A másik férfi sokkal vonzóbb, eredetibb, humorosabb, külsőre is pont a zsánerem barna haj, barna szem. Gondoltam arra, hogy szeretőként összejövök vele a pasim mellett, de nem tudnék annyit hazudozni, plussz az bunkóság.

Melyik lenne a jobb?

1. velemaradni, átvészelni ezt a nehéz szerelmet

2, elhagyni örökre.