Hogyan tudok megbocsátani az apámnak?

A húszas éveim végén járok. Mindössze 2 éves voltam amikor elváltak a szüleim. Én nem is emlékszem rá, alig keresett minket (nővéremet) csupán egy-két alkalommal egész gyermekkorom során. SZületésnapra, karácsonyra még egy darab csokit sem kaptunk soha. Anyuval perben is álltak mivel még a legminimálisabb gyerektartást sem fizette nekünk. Új életet kezdett egy nővel akinek már volt egy fia az előző házasságából. A nő egy kétszinű ember aki az ember előtt mosolyog de ha megfordulsz hátba szúr. Én nem is tartottam velük a kapcsolatot pedig úgy 13 km-re laknak tőlünk. Sosem értettem hogy lehet, hogy ennyire nem kiváncsi rám az apám, mit véthettem. Az önbizalmammmal emiatt már egész kicsi koromban bajok voltak. Már gimis voltam amikor az egyik osztálytársam elképedve mesélte a következőt. Az anyukája együtt feküdt a kórházban az édesapám feleségével. Ő persze nem tudta, hogy barátnőm anyukájával fekszik bent, és hogy ismer engem. Lemondott minket mindennek (nem részletezem)pedig nem is ismer engem. Én becsületes, szerény ember vagyok és nem értettem miből fakadhat ez a gyűlölet. Tudom, hogy valamelyest aput ellenünk hangolta. De akkor sem értem hogy ha valakinek van gyereke miért nem érez iránta semmit sem? Sajnos az évek során megbetegettem ami nagyon megviselt lelkileg. Nem tudtam dolgozni sem, az egész világom felfordult. Felhivtam akkor mert az orvosok tudni akarták nem-e fordult elő rák vagy komolyabb betegség a családban. Először fel sem vette csak akkor amikor ismertlen számról hivtam. Elmondtam, hogy már régóta beteg vagyok, de nem érdekelte. Nem is keresett utána sem. Aztán nővérem felkereste, hogy próbáljon segiteni mert nincs már erőm küzdeni a betegséggel. Akkor eljöttek hozzánk a feleségével. Találkoztunk egyszer-kétszer de nem különösebben érdekelte a dolog. A végén annyira el voltam keseredve a betegségem miatt ami állandó fájdalmakkal jár, hogy véget akartam vetni az életemnek. Amikor ők ezt megtudták a felesége az összes ismerősüket felhivta, hogy ezt elmondja nekik. Úgy éreztem,hogy nincs joga ahhoz, hogy egy ilyen belső bizalmas információt megosszon bárkivel is. Ezt el is mondtam neki de nem érdekelte. Aztán volt, hogy kétségbeesésemben elmentem egy egész napra távolra a családomtól, hogy gondolkodni tudjak, hogy mi is legyen velem. Ekkor azt hitték meg akarok halni és az egyik barátom szólt neki,hogy próbáljon meg megkeresni engem. Csakhogy nem ott voltam ahol ő keresett. És a végén azt mondta, hogy őt nem érdekli nem fog magából hülyét csinálni miattam. Próbálom a lelki dolgaimat helyre tenni, hogy talán könnyebben meg is tudok igy gyógyulni de nem tudok neki megbocsátani, nem megy. Úgy érzem, hogy ő teljesen elutasit, és egyszer mondtam is neki, hogy tudom,hogy nem szeret engem. Amikor ezt mondtam neki, láttam az arcán hogy telibe találtam. Mégis hogyan tudnám ezt rendbe tenni magamban?