Tudod a férjed/feleséged belépőkódjait/jelszavát a Facebookra, telefonjába, postafiókjába, stb..? Mi lenne szerinted a normális?

Vagy párod. Mindegy hogy hívjuk.

Nem tudom a feleségem kódjait.

Elképzelem ahogy a férj telójára jön az üzenet egy kolléganőtől: "holnap fél órával korábban kezdődik az értekezlet", feleség meglátva rögtön azt gondolja: "Ez biztos valamiféle burkolt utalás, hogy holnap fél órával előbb jöjjön és csak ketten lesznek az irodában"...

Én most egyedülálló vagyok, egy exem van. Neki csak az e-mail fiókjához tudtam a jelszót, mert megadta nekem, amikor buszos utazáson voltunk, és csak nekem volt netes okostelefonom, hogy lépjek már be neki, mert meg akar vmit nézni - ő adta meg kérdés nélkül. Utána sem mentem kutakodni egyszer sem (max. ha együtt voltun egy szobában, és közös ismerőssel írkált, és nem mondta, hogy nagyon titkos, néha ott ültem mellette, de akkor tudta a másik fél is). Nekem az lenne a normális, hogy megbízunk egymásban annyira, hogy ne kutakodjunk a másik személyes cuccaiban és üzeneteiben, és hogy hagyjunk egy kis magánéletet a másiknak. Lehetnek a telefonon olyan levelezések, üzenetváltások, amik nem tartoznak a másikra (pl. ha egy barátom ír nekem vmi számára kínos témáról, vagy munkahelyi bizalmas infókról van szó). Persze, benne van a pakliban, hogy kummant és megcsal - akkor az meg az én saram, hogy szarul választottam... de azzal, ha kutatgatok, nem azt érem el, hogy ne akarjon megcsalni, hanem vagy azt, hogy még sunyiban, titkosabban fogja, vagy csak azért nem csal meg, mert f..ik. Az meg nem érdem.

Tudjuk mindenhova a másik jelszavát, itthon nem kérnek kódot a telefonok. Mindenhova tudunk mindent, de egyikünk sem ad okot a másiknak a kutakodásra. Én szoktam használni a férjem telefonját ha az enyém lemerül vagy valami van, de egyszer nem jutott eszembe elolvasni az sms-eit vagy az üzeneteit.

Nekem fura - mármint az én életemben, amúgy nem, - hogy más telefonját használjam. Van mindkettőnknek laptopja, telefonja, még soha nem volt olyan, hogy 'most azonnal kell egy telefon'. A jelszavaimat sem tudom, mert be vagyok jelentkezve mindenhova. Ez kicsit olyan nekem, mintha kéne egy zokni, és a férjemét venném fel. Vagy mintha mindkettőnk előtt ott lenne ugyanaz az étel, és az ő tányérjából kezdenék el enni.

Igen, tudjuk a netes meg a banki kódokat mindketten, bár nem vagyunk házasok:). A telefonom PIN-jét a párom tudja, én az övét nem. Azon egyszerű okból, hogy ő szokta használni az én telefonomat navigációhoz, nekem meg soha sem kell az övé, ergo sosem jegyzem meg, bár már hallottam párszor... Igaz, az enyémen is csak azért van PIN, mert másképp nem működik a Google jelszókezelője...