Mit tegyek ha úgy érzem elrontottam az életem?

Azt még most kijelentem hogy tisztában vagyok vele hogy nem így kellett volna tennem és így jártam ha ennyire ostoba voltam. De érdekelne ki hogy reagálna különböző dolgokra.

Igazából a szüleimtől elvettek kicsiként és nevelőszülőknél nőttem fel. Időközben 19 évesen össze jöttem egy fiúval. Akivel meg ma is együtt vagyok. Vagyis.. mar a férjem. Mivel q nevelőszüleimtől elkellett költöznöm így a párom mondta költözzek oda hozzájuk. Az ő szüleihez. Úgy tettem. Akkor még jó volt a kapcsolat velük. De időközben megromlott valami. Nem rég megszületett az első gyerekünk. És olyan szinten megváltoztak mindannyian hogy hihetetlen. Az anyja nem mondja ki de a célzásokból adódóan tudom hogy gyűlöl és utal pedig nem tettem ellene semmi rosszat sem. Az apja kb ugyanez. A férjem még ezt nem látja "jajj hát csak beképzeled " és fáj hogy mikor mondom menjünk el albérletbe vagy az a reakció hogy kell a pénz a felújítandó házunkra vagy hogy mivel mindenki haragszik rám ezért valoszinu velem van a gond. Pedig igyekszem úgy viselkedni hogy megfeleljek de anyós beképzel dolgokat. Van amikor olyat rám kiabál ami nem is valós. Pl volt valami amiért leszidott pedig nem is én csináltam, és mikor mondtam neki hogy nem én voltam akkor elkezd ordibálni hogy mit sértődök meg minden sz.ron . De amúgy normális hangnemben közöltem vele. Tényleg úgy érzem egy kanál vízben megtudna folytatni de mikor mondom hogy elmegyünk innen albérletbe akkor meg nem érti hogy miért.. és hogy én csak menekülök. Szerinte tiszteletlen vagyok még kioktatom őt. Pedig sosem.tettem. volt rá példa hogy elmondtam hogy én mit hogy szoktam vagy a gyerekemet hogy altatom stb akkor én őt kioktatom. És igen volt egy kicsit durva beszólásom. Mikor nyaggatott a keresztelő miatt, nem tudjuk mikor lesz de 0-24ben ezt kellett tőle hallgatni és megválaszoltam neki hogy mi azt majd tudjuk mikor lesz megkeresztelve a gyerek. Ennyi. Több "bunkó " megjegyzésem nem.volt hogy ő szívből utaljon . Maximum úgy hogy oda képzeli. Mert olyanokat lát és gondol ami nem valós. Többször megalázott csaladtagok előtt és én erre most jöttem rá hogy életem végéig ezt kellesz hallgatnom hisz itt nem messze vettünk tőle házat... de már nincs mit tenni. Félek ha itt hagynám őket akkor elvennék tőlem a gyerekem mivel kicsit tulon túl is szeretik. szeressék de néha túlzásba esnek.. tudnék sorolni dolgokat de ez most lényegtelen. A párom egyszer mellettem van egyszer ellenem és nem tudom hova tenni ezt. Ha 6 év alatt nem sikerült megszerettetnem magam velük akkor már ezek után sem fognak szeretni. És belegondolva hogy életem végéig ez az élet vár rám... szörnyű:( én ezt nem akarom...