Van olyan akit tönkretett a saját apja/földönfutóvá tett?

Az apa nyilván kénytelen volt megállapodni az anyával hogy melyik gyerek kihez kerüljön.

Itt jön a képbe a sztereotípia : a lányok "apásak", a fiúk "anyásak".

Feltételezhetően ezért így lettek a gyerekek elosztva.

11-es, te meg menj és nézz tükörbe, jól nézd meg magadnak azt a torz, gonosz lelkű lényt aki vagy, akár le is hányhatod magadat.

Így új év elején :-)

12!

23 éves volt valaskor. HUSZONHÁROM. Mehetett volna akárhova. A hug is eselyesen nagykorú volt már.

Hogy tudom a tükörbe nézni hogy tönkreteszi a fia életét?

Ezt kérdezhetnéd magadtól is, mert a leírtak alapján jó úton haladsz, hogy tönkre tedd a saját gyereked életét.

Megértem, hogy traumát okozott számodra, amikor megszűnt a jóléted a válás után, de most az a feladatod, hogy ezt túl kell élned, fel kell dolgoznod. Nagyon sokan járnak így, ez bizony nem olyan ritka helyzet, mint gondolnád, sőt vannak sokkal cifrábbak is.

Sajnos az, hogy anyukádnak nem jutott vagyon, érthető, hiszen ez az apukád külön vagyona volt. 23 éves nagykorút már nem kötelező eltartani válás után egyik szülőnek sem, de persze perelheted rokontartásért, ha nappali tagozatos egyetemre jársz, csak túl sok értelme nincs, mert abból tuti nem fogsz megélni.

Egy ország, ahol a nyugati típusú lakhatási válság a szociális és orvosi intézményhálózat keleti, balkáni fajta lepusztultságával párosul...

Szorongással eleve nehéz indulni, már az is szép ha az ember pontról pontra egyenként teljesíteni tudja a feladatokat.

Ez a fajta válás nagyon nem jött jól. Apádnak tudnia kellett volna, milyen országban él, és azt is, milyen nehéz életkezdet az, ha szorongással együtt kell élni, és úgy elindulni. Így az egész kontextust nézve ez szerintem csúnya felelőtlenség volt.

A tanulás viszont - ha jól megy - tudhat kapaszkodót és jobb jövőt nyújtani.

Sok érdeklődési köröd van?

Nekem hétköznapi dolgok vagy sima kommunikáció az emberek közt az ilyenek sokszor nem jól mennek. Egyes matematikai vagy programozási részterületek viszont jól mennek. Kézügyességem nem jó, a természettudományokat szeretem. Sokban hasonló volt a helyzetem, szerencsére programozásból lett egy olyan tizenötéves hátterem tapasztalatom és gyakolatom végül.

Remélem jó a szakod, és jól kötődik Hozzád. Nekem a kézügyességem nem jó, így az kevésbé jött szóba nálam, a matematika nekem végül bejött. De amúgy nehezen választottam szakot.

Ha mint írtad valamilyen fajta terápiára jársz, az csak gyógyszeres vagy pszichoterápiai is? A tanulás kapcsán is valamilyen fajta választási vagy tájékozódási tanácsokat tudnak adni, milyen terület jön be Neked be legjobban.

Sajnálom hogy ilyen korán neki lettél dobva a kis magyar lakhatási fasizmusnak. Azért örülök, hogy legalább alap lakhatásod mégis megvan. Remélem Anyukád egészséges. Nem kell szégyellned a ,,mamahotelt'', ahogy írtad, igazából sok embert érint ez. Ha jól megy az iskola, és érdeklődésedhez is jól passzol, különösebben nincs mit szégyellni. Normális barátnő úgyis tudja, milyen országban él, vagy eleve milyen szorogással együtt élni.

Ügyvédtől lehet konzultációt kérni, vagy ha drága, akkor Budapesten legalábbis a kerületi családsegítők egyike-másika is tart fenn ingyenes ügyvédi tanácsadást. Nem tudom lehet-e még támogatást elérni édespád felől, ebben nem merek semmit mondani, mindenesetre ha tanulmányaid nem szakadtak meg, az jó jel, de kérdezz rá valahogy.

Ha a tanulási időd jól és hatékonyan tud hasznosulni, az jó jel egyébként, ha meg zavar vagy elterel valami, vagy bizonytalan vagy a választásban, remélem tudsz ebben tanácsot kapni. A pszichoterápiát lehet esetleg kombinálni vagy kiegészíteni ilyesmivel.