Miért nem szokta az emberek zöme azt válaszolni itt a párkapcsolatos kérdéseknél, hogy igenis gyakran vége szokott lenni?
Elhiszem, hogy sok an élnek itt 20-30 éve boldog házasságban meg évek óta járnak és tök elégedettek (bár az ilyen válaszolók többsége úgy látom, nő ), légyszi ne ők írjanak, inkább a facérok vagy akik nem elégedettek a mostani kapcsoaltukkal.
Ugyanis én az életben azt látom, hogy a környezetmben lévő 20-30 éves házasságok nagyobb része és a több éves kapcsolatok (huszon- és fiatalabb harmincasok ) nagyobb része előbb-utóbb (általában utóbb) véget vet a dolognak.
Egyébként az általam ismert emberek szerintem monogámok, normális életfelfogásúak, szóval nem szálldosnak kapcsolatról kapcsolatra, ezért azt gondolom, nyugodtan lehetnek mérvadó példák.
ÉS sose értettem, hogy a netes fórumokon miért van az, hogy csomó váaszban azt olvassuk, hogy "megtaláltam életem párját", "6 éve élünk együtt és nem unom", "semmiképp se keress egy harmadikat mert a mostanit már ismered és a biztosat a bioznytaalnért nehogy ott hagyd "... stb.
Én amúgy házasságpárti vagyok és szerintem is az a jó, ha az ember lehorgonyoz egy fix kapcsolatban, de ezt igenis nehéz megtalálni és talán nem is 20 évesen kell - sőt, lehet, hogy nem is 30 évesen, ez sok mindntől függ. Azt meg végképp nem értem, hogy miért gondolja a többség azt, hogy a biztosat a bizonytalanért nem kell odaadni. Nem azt mondom, hogy minden fellángolásra szakítani kell, de igenis érzi azt az ember, ha már valami nem az igazi és szerintem egyetlen jó döntés az lehet, ha lép - és vagy egyedül van egy ideig (ami igenis jó! és építő jellegű) vagy megpróbálja mással, aztán ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. Ezt nem a házasokra értem, hanem a fiatalabb korosztályra, de ha egy házasság elromlik, szerintem abból is jobb menekülni, főleg,ha nics gyerek.
17.14.
Persze, a te esetedet abszolút megértem, hisz már van gyerek, ház, közösen felépített élet.
De sokan még válthatnának jóval korábban és mégse teszik, aztán évekig szenvednek még egymással , mire ki merik mondani, hogy vége. És szerintem eközben csomó mindenről lemaradnak.
Lehet hogy sok a szakítás de te egy kicsit úgy képzeled el a párkapcsolatokat hogy 1-2 év happy aztán szakítás!!!
De ez egyáltalán nem mindig van így sokan vannak akik szeretik a párjákut sok éven keresztül megszokják és már az életük részének tekintik vagy csak egyszerűen nem tudnak betelni vele!!!
Ha te úgy mész bele egy kapcsolatba hogy egszer vége lesz akkor ott kicsit bajok vannak!!
Persze benne van hogy vége de lehet hogy életed párja és hű társad lesz egész életedben!!!
válasza:Megint harmadik.
A második kommenteddel most már értem, mire is akarsz kilyukadni...
harmadik : arra, hogy pl. a fórumokon tapasztaltak miért nem fedik azt, amit a valóságbn tapasztalok.
amúgy meg szimplán csak a véleményedre vagyok kíváncsi, ez inkább egy általános kérdés.
válasza: válasza:Szerintem több oka is van, hogy az emberke nem merik beismerni a kudarcot
1. Mert a külvilág felé mindenki a legjobb oldalát igyekszik mutatni, és a családi szennyest nem szívesen teeregetik ki az emberek. Pláne nem a neten, vadidegeneknek. Persze azért ez kétoldalú, mert amikor probléma van, akkor NÉVTELENÜL nagyon sokan pont a nyilvánosság, a net felé fordulnak. (NEm mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek)
2. Sokáig maguknak sem ismerik be, mert még reménykednek, hogy menthető a kapcsolat. Persze egy kívülálló ilyenkor könnyen osztogatja a tanácsot, hogy sz@r a kapcsolat, hagyd ott jól a francba, de azért ez a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Azért, mert még mindig szereti a másikat, azért, mert anyagilag kilátástalan, azért, azért, menrt nincs hová menni, mert vannak gyerekek, akiknek nem lehet az életetét csak úgy ukkmukkfukk felrúgni (Itt most persze nem a gyilkos hajlamú vadállat, részeges apával avaló együtt maradásra gondolok, hanem amikor csak úgy kihűl a kapcsolat, és csak éldegélnek egymás mellett.)
Ráadásul egy bizonyos kor felett azért már általában házasságban élnek az emberek, gyerek is van, amikor 5-10 év után kezd laposodni, romlani a kapcsolat. ÉS ilyen helyzetben azért már tényleg nem ugrálhatnak könnyelműen az emberek. Én több olyat is láttam, amikor 30-35 évesen, ovis-kisiskolás gyerek mellett anyuka hirtelen megint szerelmes lesz, robbantja a házasságot, aztán az új pasi pár hónap után szépen kifarol a kapcsolatból, és akkor ott áll a nő anyagilag-érzelmileg-egzisztenciálisan lenullázva. Na, ez senkinek sem jó. És szerencsére a többség nem is ilyen felelőtlen.
(Harmadik voltam)
válasza: válasza:Én se értem mit akarsz. :D
Én 4,5 éve vagyok párommal. Nem akarok harmadikat, nem is gondoltam rá. Ettől független nem felhőtlen a kapcsolatunk, mert emberek vagyunk, vannak gondjaink. Nem kell semmi vészesre gondolni, de ettől független szeretem és ő is szeret, szeretjük is egymást, amíg tudjuk, amíg lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!