Hogyan lehet túllépni ezen, ha felnőttként rádöbben az ember, mennyire elrontották a szülei az életét?
Sokan abból indulnak ki, hogy ha egy gyerek felett fedél van, étel az asztalon és nincs rendszeresen agyba-főbe verve, akkor ott minden rendben van, bármi kifogás csak gyerekhiszti, nem több.
Csakhogy ez gyakran nem igaz. Valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy nem olyanra sikerültem, mint amilyennek megálmodtak és ez rendre megkeserítette
az életemet. A családomban mindig fekete báránynak számítottam és esélyem sem volt rá, hogy ebből a szerepből kikerüljek. Folyamatosan, egész életemben a negativitás ömlött rám és segítséggel senkihez sem fordulhattam. A fenyegetőzés, lelki terror folyamatos volt és időnként azért volt ott fizikai is. Továbbá a "bezzegemberek" emlegetése és azé is, hogy nem viszem semmire. Ez mintegy önbeteljesítő jóslatként meg is valósult, nem lettem egy különösebben értékes ember.
Sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, még most felnőtt fejjel is és az a durva, hogy több esetben érzem, hogy lehetett volna másként is és nem itt tartanék. Sem karrier, sem magánélet ügyében. De félek tőle, hogy lassan belebolondulok ebbe, pedig nem kellene.
Lehet egyáltalán valamit tenni utólag?
Vagyunk így egy páran.
Ne rágolodj rajta
Lépj tovább!Elhiszem hogy sz@r volt sőt tudom mert leírtad az én gyerekkoromat.Sőt bár sose lettem volna gyerek!
De a saját balul sikerült dolgainkat ne akarjuk a szüleink en leverni!Ha valami a felnött életben Nem sikerül az a mi felelősségünk nem a szüleinké.
Ezt hallani sem szeretem
Elestél tud legközelebb nem mész arra felállsz mész tovább
Siránkozás helyett teszel róla most felnöttként hogy jó legyen
Azt is tudom nem könnyű nekem sem hullott semmi de az ember arra büszke amije van az az ő ereje.NEM ajándék.Ebből kifolyólag
mindenkinek hallgas a neve nem is szólhatnak az életedbe!Kívánom találd meg az utad a boldogságos!!?
Pszichoterápia kell neked, mindenképpen.
Az segít neked elfogadtatni magaddal, hogy:
1. elég jó vagy, sőt talán még jobb is, csak hagynod kell magadat kibontakozni (ez a könnyebb feladat),
2. a szüleid mennyire barmok, de erről (nem/nem biztos hogy csak) ők tehetnek, de az bizonyos, hogy ők nem tettek ellene semmit (ez kicsit nehezebb),
3. jogod van a saját életedet élni, ezt megvédeni, akár a szüleidtől is, akár kapcsolatmegszakítás árán is (ez a legnehezebb, mert a gyerekben benne van a szülők felé való belekódolt kötelességérzet. Ez nagyon mély. Nehéz ellene fellépni.
A 2. pontot végigvinni azért kell, mert az segít neked a szüleiddel szembeni haragodat befejezni és az esetleges bosszúvágyadat elapasztani. Erre nem azért van szükség, mert a haragod vagy a bosszúvágyad erkölcstelen vagy nem érdemled meg, hanem mert amíg haragszol rájuk (napi 2 perc, napi 1 óra, tök mindegy), addig sem a saját örömödet hajszolod vagy a saját építésedet (hobbi, szakma, párkapcsolat) végzed.
Hol találsz pszichológust? A pszichologuskereso.hu segít neked terapeutát találni, mert ott szoktak lenni vélemények is. Körbekérdezheted az ismerősöket is stb.
Milyen a jó pszichológus? Emlékszik arra, amit mondtál, tehát 2-3 hete neki elmondott történéseket vagy már 2-3-szor említett neveket nem kell újra elmagyarázni neki. Empatikus, de nem sajnál téged, nem ad buksisimit. Nem tereli el a témát másfelé, mert az neki tetszik, és nem hagy téged sem "terelni", azaz a kínos részeket kikerülni. Nem csak hallgat, hanem kérdez is. Mikor mennyit. Az enyém van, hogy 5-ször kérdez 45 perc alatt, máskor 15 percet ő beszél, több darabban.
A legfontosabb, hogy neked nem csak jelen kell lenned a terápián, hanem ott nagyon őszintén kell beszélned. És főleg nem történésekről, hanem hogy mit éreztél arról akkor vagy most. És legalább annyit, de inkább többet, kell otthon is ezekkel a dolgokkal magadban foglalkoznod.
A terapeuta kb. 12.000 Ft/45 perc és felette. Sok sikert!
#2 vagyok
Átolvastam a válaszokat és van közöttük egy pár ami eléggé elszomorító!
Igen sok gonddal küzdhetsz a gyermekkorod miatt, de le tudod mindezt küzdeni ha elkezdesz magadra fókuszálni, elmész egy szakemberhez és átgondolod hogy mi az életcélod mi tesz boldoggá.
Engem az utazás például vagy az hogy külföldre költözöm.
És mondhatnám hogy a nehéz gyermekkorom miatt nem tudom megtenni ezt a lépést stb… és eltelik úgy az életem hogy nem tettem magamért semmit hanem a gyermekkorom árnyékában éltem.
Igenis tudsz tenni ezért és az a kommentelő aki az ellenkezőjét írja az is csak kifogást keres.
Valaki meglépi azt a lépcsőfokot valaki pedig egy életen át az alján marad.
1 Szakembert keress
2 írd össze, gondold át hova akarsz eljutni mi tenne boldoggá, mi az életcélod, mit akarsz dolgozni
3 tegyél mindazért hogy az átgondolt és leírt dolgok sikerüljenek! Lehet nagy lépéseket kell de egyszer hálás leszel magadnak.
Ja és valaki azt írta hogy számít hogy hány éves vagy, HÁT NEM!
Nem számít, az számít hogy mennyire akarsz tenni magadért mennyire vagy elhivatott. És volt olyan aki azt írta hogy tanulj szakmát nyelvet stb…
Nem ez fog boldoggá tenni ha nem ez az álmod, ha egyetem akkor menj egyetemre, ha szakma akkor tanulj szakmát. Egyébként a túrizmus egy iszonyatosan jó vonal lenne neked szerintem, új embereket ismernél meg és új helyeket a világon és végre kitörhetnél ebből.
De ezt csak én gondolom hogy lehet ez a vonal neked megfelelő, lehet neked nem tetszik….
Az ilyen dolgokban csak te tudsz segíteni magadon, a szakember pedig a gyermekkorod feldolgozásában.
És az önbizalomhiányod és az hogy nem érzed fontosnak magad az csak is a gyermekkorodból ered, ezeket egy szakember segíteni fog legyőzni, de persze ha vagy olyan erős nélküle is mehet, könyvekkel például, sok olyan könyv van ami az életre tanít meg, segít feldolgozni az ilyen dolgokat. De azt is gondold át hogy mi lenne az amitől jobbnak éreznéd magad, kezdj el edzeni és már az óriási önbizalmat ad!! Ez nagyon nagyon igaz!! Hidd el😊
A stresszt is segít csökkenteni szóval csak el kell kezdeni, de fontos hogy azt az edzésformát ami tetszik, ez lehet yoga, vagy akár futás de edzőtermi edzés is. Amelyiket szeretnéd csinálni.
A vezetős mondatomon sokan felkapták a vizet mert nem értelmezték azt amit leírtam, én azt akartam vele mondani hogy a siker nem jön azonnal, sokszor várni kell vele és áldozatot kell hozni.
#2 vagyok újra és most olvasom hogy nem tudod milyen szakmában éreznéd jól magad amivel jól keresel.
Olvastam egy pár cikket most mindjárt ideírom mit írtak.
Top alkategóriák a legmagasabb nettó fizetési igényekkel
informatikai igazgató
652 500 Ft
termelési igazgató
645 000 Ft
pénzügyi, gazdasági igazgató
637 000 Ft
interim menedzser
631 000 Ft
IT tanácsadó, elemző, auditor
597 500 Ft
stratégiai tanácsadó
611 000 Ft
IT, telecom vezető
569 000 Ft
kereskedelmi, marketing igazgató
571 000 Ft
mérnök vezető
550 000 Ft
ügyvezető
539 000 Ft
IT support, helpdesk
521 500 Ft
HR igazgató
511 000 Ft
rendszertervező
480 000 Ft
üzletfejlesztő
481 500 Ft
pénzügyi, számviteli vezető
480 000 Ft
Ez egy magyarországi lista, egyébként szóval ha elköltöznél akkor ha megtanulsz egy hiányszakmát akkor azzal nagyon jól kereshetsz.
Külföldön egy hegesztő ismerősöm milliókat keres😅😂
Szóval nézz utána mik a hiányszakmák, és hova költöznél szívesen. Meg olvass ilyen cikkeket.
Azt hogy mit szeretnél csinálni azt csak te tudhatod pontosan.
De a túrizmust ezért ajánlom mert nagyon jól fizet és világot làtsz.
Nézd meg milyen szakmatanulási kínálat közül választhatsz vagy milyen egyetemi képzések közül és ha valami megtetszik nézz utána hogy mennyire tetszik, csinálnàd-e.
De egyébként egy szakember megtudja állapítani hogy a személyiséged szerint melyik munka illene hozzàd a legjobban.
De egyébként itt magyarorszàgon ne várj sok fizetésre.
#2 megint
Egyébként megkérdezhetem hogy hány éves vagy és jelenleg mi a munkàd?🙂
8-as MINDENT leírt szerintem.
Én dettó ugyanígy vagyok. A végzettségeimmel, a napra készen karbantartott tudásommal mások felsővezetésben dolgoznak. Én a maximum, amit ki tudtam hozni magamból, egy huszadik senki, bár önálló munkakörrel (tehát nem a favágó munka a cégnél), de ennyi.
20-as (Könyvmolyocska), ezt nagyon jól összeszedted.
De csak egy kérdés, ezek után még kapcsolatot tartasz velük?
#29 Igen, de minimálisan. 2 évvel ezelőtt az apámmal ideiglenesen nullára redukáltam a kapcsolatot, meg az egész pereputtyal, mert hasonlóan sok fájdalmat okoztak ők is. Konkrétan még meg sem születtem, már rosszul indultam, de ez mindegy is. Nem beszéltünk 3 évig. Nem hiányzott, de időközben el tudtam fogadni. Megbocsájtani nem, azt egyenlőre nem tudtam. Aztán 3 év után az apám nyitni kezdett felém és úgy ítéltem meg, hogy minimális kapcsolattartás nem árthat. Ő is ember, ő is változhat, öregszik, új felesége van, stb. De amint megint nem normális, azonnal nem beszélek vele.
Anyám régebben elismerte, hogy tud ja, hogy szar anya volt, ezt is elfogadtam, mert neki is szar gyerekkora volt.
A végletekig mérgező emberek a mai napig, de magamra koncentrálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!