A fiam nagyon rossz. Mit tegyek?

Persze nem szabad a gyerekekkel kiabálni, de jelentkezzen a szülő akinek kamasz gyereke van és még sose kiabált vele, a szülő is csak ember.

Egyébként szerintem is próbáljátok meg a pszihológust.

Bocsi, nehogy félreértsd, én nem támadni akarlak, segíteni szeretnék, csak elég kevés volt az infó, és elég egyoldalú, ezért gondoltam több dologra, de persze te tudod, melyiknek van alapja.

"Amúgy igen, szeretjük. Ha nem szeretném/szeretnénk akkor nem tartanám el és nem érdekelne amit csinál."

A kérdésem még mindig fennáll: ki is mutatjátok? Ő tudja, hogy szeretitek, és hogy fontos nektek? Pl. mikor mondtad neki utoljára, hogy szereted?

Gondolom a viselkedése miatt sok a veszekedés (érthető módon), de HA nagyjából ennyi a kapcsolatotok, honnan tudhatná, hogy szeretitek? Még egyszer elmondom: néma gyereknek anyja se érti a szavát... talán csak figyelemkeltés az egész.

„Mindig kedves vagyok vele, és régebben ha valami baja volt mindig elmondta.”

Aha, szóval valami változott, már nem úgy mennek a dolgok, mint régebben. A következő mondatoddal el is árulod, mi:

„Mostanában nem szoktam mondani, hogy szeretem.”

Hoppá. Gondolom ez nem csak ennyit jelent, hogy ezt nem mondod, hanem egyébként is kevésbé mutatjátok ki... a gyerek sokkal gyakrabban hallja azt, hogy „miért verekszel, nem lesz így ember belőled, normális ember így nem viselkedik, szégyenbe hozol minket, nem segít rajtad semmi, viselkedj ember módjára” (nem tudom a konkrét szavaidat), mint azt, hogy „szeretlek”. Csoda, hogy nem érzi a szeretetet? Hiába szeretitek, ha nem mutatjátok neki.

„De mindent megteszek érte és ezt ő is tudja.”

Mégis honnan? Gondolatolvasó? A pozitív megerősítés mindenkinek veszettül sokat számít, az élet minden területén. Pláne a családon belül. Ha nincs pozitív megerősítés (akár munkában, akár magánéletben), akkor az ember csalódott lesz, elveszti a hitét saját magában, és ezt ki-ki vérmérsékletének megfelelően reagálja le.

„Hány olyan esetről hallani , hogy ugyanabban a családban több gyerek van, akik ugyanazt a nevelést kapják, és az egyik rossz útra tér. Nem minden múlik a nevelésen!”

Ha ugyanazt a nevelést kapják, nem csoda… minden gyereket nemre, korra, jellemre való tekintettel kell nevelni, nem „sablonra”. Egyébként szerintem egy ember se tudja ugyanazt a nevelést nyújtani minden gyerekének…

És sajnos de, bármennyire is nem tetszik neked, a problémás gyerekek 99%-ánál a szülőben, a nevelésben van a hiba, előbb-utóbb mindig kiderül. A maradék 1%-nak szervi problémája van, rájuk persze ez nem vonatkozik.

„Egy kamaszfiúnak nem kell szerelmi vallomást tenni”

Persze, hogy nem kell, valószínűleg nem is értené, mi van =) De igenis éreztetni kell vele, hogy szereted. Hány olyan van, hogy egy szülő minden anyagi dolgot megad a gyerekének, közben meg annyit nem tud kimondani, hogy „szeretlek”. Szerinted ez rendben van?

„És a pszichológus mint szakember veled ellentétben nem fog azonnal ítéletet mondani, hanem több órát fog minden résztvevővel beszélgetni és teszteket végezni”

Voltál már te állami pszichológusnál, pszichiáternél? Öt perc/fő. Dehogy beszélget ő több órát minden résztvevővel… kitöltet egy tesztet, az alapján beskatulyáz, majd képzettségtől függően odalök valami megoldásfélét/gyógyszerez.