Anyu azt mondta ha meghalnék ő lenne a legboldogabb ember a földön, mit tegyek?

Szerintem ne vitatkozz vele, csak bólogass, hagyd rá, legyen amit akar.

Te meg előbb utóbb úgyis fogsz találni egy normális pasit, akkor majd elköltözöl, aztán kész, és akkor meg lehet vele szüntetni a kapcsolatot, majd karácsonykor átmész hozzá aztán ennyi.

Az én anyám se jobb, de én nem haragszom rá, csak nem érdekelnek a hülye dolgai. Én nem vitatkozom vele, már rég belefáradtam.

Távol tartom magam tőle, telefonon dumálunk néha, akkor jópofizik, aztán annyi..

Az enyém is ilyen.

Elképzelt magának egy gyereket, de hát én nem olyan lettem (anyu kreol bőrű, fekete haj, fekete szem, ilyen latinos külsejű, én me szőkésbarna vagyok, meg szeplős, de az hagyján, mert ő ilyen számítógép és modern dolgok beállítottságú, meg üljünk otthon egész nap, nehogy meg kelljen mozduljunk. Én meg folyton megyek, és inkább a zene meg az olvasás érdekel).

17 éves vagyok, és most tartunk ott, hogy kezdjük elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk.

Bocs a fenti offért.

Mást nem nagyon tudsz tenni, mint hogy vársz. Vitába sem érdemes vele szállni. Te értelmes lány vagy (nekem ez jött le), anyukádnak meg más dolgok fontosak. Hagyd, és kész.

Igazat megvallva nekem is az volt az első benyomásom, hogy ez hazugság, de van bennem vmi mélyen, ami azt mondja, hogy talán mégsem.

Na szóval! Szerintem, ha az anyukád így bánik veled, változni már nem fog. Ezt biztosra tudom, mert nekem az apám ilyen és nem változik és nem változott meg. De ő azért sokkal rosszabbakat is mondott már nem csak nekem, de anyukámat is folytonosan bántja.

Az ilyen tulajdonág, mint amilyen az anyudnak is van, ez veleszületett tulajdonság, amin változtatni nem lehet, elfolytani igen (de csak ideiglenesen, mert a végén, mikor már felhalmozódik sok minden, akkor robban). Kiölni meg végképp nem lehet.

Igazából semmit sem tehetsz, csak ha elköltözöl otthonról.

Ná

És ha nem tudsz elköltözni, akkor ignoráld anyudat, mikor éppen ilyeneket beszél. Annál semmi sem bosszantóbb, mint mikor valakit kiosztanak, de az az illető ügyet sem vet rá.

Vannak olyan emberek, akiknek, ha megmondod, hogy ne csinálják, akkoris fogják, mert tudják, hogy ezzel megbántanak. Ők ebben lelik örömüket.

Ne mutasd ki, hogy ez fáj neked, hogy rosszul esik, mert akkor méginkább ezt fogja csinálni. Ne add meg neki ezt az örömöt!

Pontosan úgy bántál vele, ahogy ő tanított, hogy bánj másokkal: Megitélted, elitélted az egész életét, lealáztad, és megtagadtad őt. Nagyon nagy fájdalmat okoztál. Fájdalmában mondta azt amit mondott.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de hogy a fenében akarsz te jó ember lenni, hogy akarsz a szeretetre építeni egy életet, ha még a saját anyádat sem szereted.

Anyád nem tudta, hogy rossz dolgokra nevel, ő ezt jónak tartotta, és a te védelmedben mondta, hogy erős légy. Hát az lettél. Ja és hogy van anyádnak sötét oldala, hogy van amiben rossz ember, hogy a családi idill rossz kompromisszumok, kényszerek valósága. Hát üdvözöllek a VALÓ életben. Oda igyekszel nem?? De ne tégy tönke mindent.

Ha hálával ás szeretettel fogadod amit szeretettel adtak, és ami nem tetszik arra azt mondod :ez a ti sorsotok , szeretettel rátok hagyom, az enyém most kezdődik,

sokkal nagyobb esélyed lesz jobb életet élni mint ami a szüleidnek jutott.

Az ilyeneket én is legszívesebben szájba vágnám egy nagy vasrúddal, annak ellenére, hogy szerintem is csak felindultságból mondhatta és már biztos legbelül meg is bánta!

Tényleg az a legjobb semmibe veszed a hülyeségeit és lapozol egyet. Ne vedd magadra, mert ez az egész szerintem arról szól, hogy ő elrontotta az életét, ezt nem meri még magának sem bevallani és rád próbálja eröltetni az "okosságát".

Ne foglalkozz vele, ne vedd fel a dolgait, te próbálj meg mindent helyesen csinálni. Majd elköltözöl otthonról ha már eljött az ideje, szerelem, család, ... és akkor majd ő próbál beléd kapaszkodni.

De azért azt ne felejtsd el, hogy ő akkor is, életed végéig az édesanyád marad és ha egyszer segítségre lesz szüksége (nem feltétlenül anyagiakra gondolok), akkor jusson eszedbe, hogy felnevelt, gondoskodott rólad,...

Nekem is van két gyerkem - mondjuk ők még nagyon picik, de tudom, hogy mennyi áldozattal (és nem mellesleg még több örömmel!!!) jár egy anyának egy gyerek. Csak valószínüeg anyud annyira belefáradt abba, hogy az élet elbánt vele, hogy már nem képes az önsajnálatból kimászni.