Úgy érzem csak úgy tudnék kilépni a mostani kapcsolatomból, ha lenne már valaki, akiről tudom, hogy összejöhetnénk, ez normális?

Nem tudom,de nekem,ha véget ért egy kapcsolatom,akkor elöbb tényleg lezártam,magamban is,kicsit átgondoltam,hogy mi lehetett a gond,kicsit nyaldostam a sebeim,amiért ennyi időt voltam valakivel,akivel nem illünk össze stb.A lényeg,hogy soha nem voltam azonnal kész egy új kapcsolatra,csak,ha már túl voltam a régin és nem a régi ágyából bújtam az újéba.

Ne félj ennyire az egyedülléttől,nagyon hasznos tud lenni.Saját magad megismeréséhez például ez kell,hogy a következő kapcsolatodban már tudd,hogy ki vagy és mit akarsz egy társtól.Mi az,ami mindenképpen fontos és mi az,amiben kompromisszumra vagy hajlandó.

Ez velem is megtörtént a legelső kapcsolatomban. 2 évig voltam az illetővel, de az utóbbi fél év már szörnyű volt. Szakítani akarta, de nem mertem, mert féltem, hogy akkor egyedül maradok. Féltem, hogy nem találok magamnak majd senkit. Tudom, ez nagy hülyeség volt, de ez sokakkal megtörténik, szerintem. Szakíts a jelenlegi pároddal minél előbb. Most még nem tudod, de szakítás utás után, föled egy rossza kapcsolat után az ember felszabadul. Egyik nap még retteg, hogy egyedül marad. de másik nap meg már örül, hogy de jó is, hogy szakítottam. Végre szabad a pálya, pasizááás.

Én amikor szakításra készültem, nagyon féltem, ahogy azt már elmondtam. De miután szakítottam, annyira jó érzésem támadt, hogy jaj de jó, hogy vége. Most aztán eleget válogathatok, hogy találjak egy újat.

A másik kapcsolatom szintén kudarcba fulladt, mert a második barátom is egy lehetelen állat volt. Az előző 2 kapcsolatomat csak úgy fogtam fel, hogy múltbeli tévedés.

Miután szakítottam a második párommal is, összejöttem egy harmadikkal, de nem az előző kapcsolatom alatt néztem ki magamnak a kiszeeltemet, mert ilyenkor az ember tévesen ítélhet, és megint csapdába esik.

A mostani barátommal semmi baj, nagyon jól megvagyunk, már az esküvőn gondolkodunk :)