Szüleim isznak. Én pedig szorongok! Mikor lesz jobb?

Anyád felnőtt ember és ha ez már 10 éve így megy, te sajnos nem tudsz vele mit kezdeni. Támogasd az öcséd lelkileg főként, és bármilyen más formában is, hogy mielőbb le tudjon lépni. Ha nem látogatjátok édesanyád egy ideig talán észbe kap majd. Ha pedig nem, akkor bár sokaknál ez fájdalmas, de szakítsd meg vele a kapcsolatot.

Én személy szerint ezt tettem apámmal, nem fogom hagyni, hogy az én életemet is tönkretegye a sajátja mellett. Sokkal nyugodtabb így az életem.

Túl gondolod. Ha az egészségük miatt félsz, akkor engedd el - úgysem fognak leszokni, hiába szorongsz rajta. Ő életük.

Öcséddel pedig beszélgess sokat, találkozz ele többször. Inkább rá költs, mint kineziológusokra, meg egyéb "segítőkre" - ők a bajaidból élnek, nem fognak neked segíteni (tapasztalat).

Nekem apám volt alkesz nagyon durván ordibált, veszekedett minden nap, bírhatatlan volt. Mikor 17 voltam, akkor váltak el szüleim, de nem tudtam anyuval menni, mert nem akartam sulit váltani. Így apámnál maradtam még 3 évet, ami maga volt a pokol. Most itt vagyok 26 évesen, barátommal élek boldog békés párkapcsolatban. Nem cigizünk, nem iszunk stb.

A poén: apámmal azóta kibékültünk, két-három havonta találkozunk is és jókat beszélgetünk... Pedig még mindig iszik, de már nem annyit. Neki jót tett az egyedüllét. Lehet nem lesz már sok éve hátra (elég kaksin néz ki, dokihoz meg nem megy), de ő élete...

Mivel a szüleidrol van szó, így sosem fogod elengedni ezt, hiszen látod, hogy tönkreteszik magukat. Neked nincs normális apad, anyád, a gyerekednek nem lesz normális nagyanyja, nagyapja stb. Elveszik tőled és maguktól ezeket a szerepeket. Nekem is alkoholista volt apám, 4 éve halt meg emiatt fiatalon. Nehéz a mai napig megérteni, miért ezt az életmódot választotta a családja helyett. Fáj a mai napig. Időközben megszületett a kislányom, neki nincs nagypapája, pedig milyen jó lenne! Imádnak egymást, tudom. De máshogy alakult az élet.

Milliószor beszéltünk vele, próbáltuk jobb útra téríteni. Durva veszekedések voltak mindig, és persze tagadta, hogy problema lenne az alkohol. "Bármikor le tud szokni, csak nem akar."

A családom fele alkoholista egyébként, nagyon durva életutakat ismerek. Azt látom, hogy aki belecsuszik ebbe, soha nem jön ki belőle. Egy embert ismerek, aki le tudott szokni, ez azért nem sok valljuk be. A többi vagy halott, vagy az lesz. Unokatesóm 39 eves, de úgy néz már ki, mint a saját oregapja, gyakorlatilag egész nap vedel.

Szerintem azért valahol normális az, hogy aggódsz anyádért, még akkor is, ha már a magad életét éled. Csak a szülőd és látod, hogy csúszik lefelé. Én nem mondanám ezt annyira helytelen érzésnek.

A piával baromira vigyázni kell. Egyszer elkezdesz rászokni, onnantól nincs visszaút. Aki alkoholista volt és mondjuk már évek óta nem iszik, abban is megmarad a sóvárgás, ezért is hívják őket száraz alkoholistának. Nagyon veszélyes szer az alkohol, az elvonási tüneteibe bele is lehet halni.