Ha a feleség/anya munkanélkülivé válik egy időre, mi a jobb megoldás?

én munkanélküli lettem sajnos és egyértelmű volt számomra, hogy átvállalom az itthoni teendőket. hétvégente mikor a párom együtt van, szoktam kérni hogy segítsen be, pl porszívózzon fel. de nem várom el tőle munkaidő után, mikor fáradtan hazaér, hisz én itthon vagyok. szerintem így korrekt.

Bebaszna, ha egésznap otthon ülnék, de megvárnám a férjemet, hogy a munkából hazaérve még adja fel a csekkeket, teregessen ki...

természetesen vállaljon át mindent arra az időre, amig otthon van. Utána visszarendeződnek.

Azt borítékolhatja az illető hogy NEM fog visszaállni. Ha a férfi lenne munkanélküli, akkor is felmerülne hogy ő vigye a háztartást? Naná hogy nem...

3 hónapja munkanélüli vagyok, ugyanúgy megy minden itthon, mint mikor még dolgoztam, nem vállalok át minden feladatot, mint ahogy ő sem tenné meg forditott helyzetben.

Normális esetben egy munkanélküli nem otthon ül egész nap, hanem aktívan állást keres, esetleg képezi magát. Lehet, hogy így több ideje marad és akkor logikus, hogy többet vállaljon az otthoni feladatokból, de azért nem az összeset. Szerintem lelki okokból sem szerencsés, ha az otthoni feladatok 100%-a egy emberre hárul, hacsak nem egy fizetett alkalmazottról van szó.

Én 10 hónapig voltam munkanélküli, és átvállaltam mindent. Reggelit és ebédet is készítettem, a férjem elé raktam a papucsot is. De megbeszéltük hogy csak átmenetileg lesz így, most már dolgozom és mindent közösen csinálunk. Ehhez viszont kell egy bizonyos szintű intelligencia mindkét fél részéről.

Hát nem tudom 8-as, én háztartásbeli vagyok, mégsem megyek le papucsba, a férjem így is megtartja a rendet maga után. Nyilván én csinálom a háztartás nagy részét, de a hétvégén pl. közösen takarítunk. Szerintem is intelligencia kérdése, én 6 éve itthon vagyok már, szóval bőven volt módja a férjemnek megszokni, hogy semmi dolga munka után, mégis szó nélkül átvállalt szinte mindent, amikor pár hónapra beugrottam egy projektmelóra és semmi erőm nem maradt az itthoni dolgokra még utána. Szóval abszolút helyzet és egyénfüggő. Én tudom, hogy bármilyen helyzetben számíthatunk egymásra, de ha nem ilyen lenne, valószínű én se merném elengedni a gyeplőt :D