Mit tegyek? Szeretnék még egy babát. De túl nagy a korkülönbség.
Korán szültem, 16 évesen.A fiunk már 17 éves, én 33, a férjem 36 éves.Egyre jobban érzem hogy a fiunk felnőtt.Ma hazahozta a barátnőjét, és én rádöbbentem, hogy lassan már felnőtt ember.Szeretnék megint babaillatot, vágyom egy kisbabára.A párom is azt mondja, hogy hajrá, ha akkor helytálltunk, most már tényleg semmi akadálya.De.
A fiamnak, ha említem, csak felszínesen, nagyon ellene van.Pedig mindent megtudnánk adni neki, kivéve, hogy nincsenek nagyszülők.Jól menő vállalkozásunk van, saját 5 szobás házunk, kocsink, nincsen hitelünk, nyaralni járunk, szóval minden adott.
Félek, de annyira szeretném!Viszont azt sem akarom, hogy a fiam azt higgye, hogy osztoznia kell valamin is.Szerintem inkább féltékeny lenne, vagy nem is tudom.Lehet, hogy az ismeretlentől fél?Mit tegyek?
Mindent bele.Minden alapotok meg van hozzá. a nagy fiad csak féltékeny,ami úgy is elmúlik.Tanulja csak meg,hogy kell osztozkodni.....
Kívánom,hogy minnél elöbb sikerüljön a baba!! :D
Ha csak a fiadon múlik,akkor neki magyarázd el,hogy szeretnétek és győzd meg,hogy vele is fogtok foglalkozni.
Amugyis mindjárt felnőtt lesz és elhagy titeket : D
Ugyan! Ez rád meg a férjedre tartozik. :) NEm a fiadnak szülöd.
És ha meglátja, úgyis imádni fogja.
A lányom 16 éves volt,amikor 16 hónappal ezelőtt megszületett a kisfiam. Féltestvérek. Nem mondom megéltünk egy pár hónapig mindent, féltékenység, nem szeretlek anya rohamok, de megérte a harc. Imádják egymást, és csodálom a lányom!
Imádom őket!
Ja és én 37 éves vagyok!
Kívánom, hogy éld át így idősebben az anyaságot ismét!
Csoda!
Mit tegyél?
MAGADRA HALLGASS!
Ne a fiadra. A fiad csak végtelenül hálás lehet Neked, Nektek, amiért olyan fiatalon tisztességesen vállaltátok, felneveltétek Őt, mindent biztosítotok neki.
Épp írtad, lassan teljesen felnőtt lesz, "kirepül", tehát nem túl sokáig lesz rá konkrét, közvetlen hatással az otthoni élet, legalábbis ha feltételezzük, hogy elköltözik, egyetemre megy, stb.
Én BIZTOS, hogy nem a kb felnőtt gyerekem ellenérzésére alapoznék, hiszen ez a Te életed, neki pedig egy ilyen nagy döntésbe nem lehet beleszólása, vagyis, nem úgy értem, hogy ne törődj azzal, amit mond, de inkább kérdezd meg, mi a gondja a dologgal, mondd el neki, hogy Te mennyire szeretnéd, és hogy az ő "ellátását" ez nem befolyásolja.
Én biztos sosem álltam volna anyukám útjába, ha szeretett volna még gyereket, sőt, örültem volna neki.
Mostanában kell vállalnod, később nem biztos, hogy lehet, legalábbis kockázatosabb lesz, én tuti nem filóznék, ha valóban a férjeddel akarjátok, és megvannak a körülmények...
ha ennyire nem szeretné, akkor megmondanám neki, hogy oké kisfiam, kiveszek neked egy lakást, adok pénzt, és akkor nem fog zavarni a baba.
sztem észbe kap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!