Ez igazságtalan a szüleim részéről? Vagy én vagyok elkényeztetve és hálátlan?

Bátyámmal mindketten egyetemisták vagyunk, ő másodéves Budapesten és most kezdek Bécsben (Győr közelében lakunk).

Bátyám nyilván budapesten kell, hogy lakjon, nem tud ingázni. Egy albérletet bérel a legjobb barátjával, 90.000forint-ért..

Én ingázom, mert szüleim szerint drága lenne a Bécsben élés és működik az ingázás.

Kollégiumot lehet már 250-300€-ért is bérelni. (Kb 90.000-100.000forint).

Engem ez bánt, mert az egy dolog, hogy napi 3 órát ingátok (1,5 oda másfél vissza), de sok mindenből kimaradok. Szaktársakkal nem igen tudok eljárni, mert 11kor megy az utolsó vonat, tehát legkésőbb fél 11kor kell indulnom az állomásra, de órák között is “van könyvtár”, “majd szépen beülsz valahova”..

Szüleim elég jómódúak, mindketten Ausztriában dolgoznak (osztrák viszonylatban is jól keresnek) (az is az egyik indok, “ha apád minden nap tud ingázni bécsbe, akkor te is”).

Csak engem az bánt, hogy bátyám egy szép igényes lakásban lakik (diákviszonylatban), és rajtam spórolnak… tesóm is tudna koliban lakni.

Dehát a szüleim szerint az albi sokkal kényelmesebb.

Minden órám jelenléti, minden nap be kell járnom.

Apukám mondta, hogy ha mennék dolgozni, reális lenne a kiköltözés, de mindig szarkasztikusan rávágja, hogy “de gondolom az egyetem mellett sok időd nem lenne, a helyedben meg amúgy is a tanulásra koncentrálnék, épp elég nehéz németül az egyetem”..

Ez a kivételezés, ami bánt. Simán meglennének az anyagiak ahhoz, hogy ki tudjak költözni. Vagyhát nem simán, de reális. Mindig amikor utalgatok szüleimnek, hogy xy haverom ma költözik, tök jó lett volna a haverokkal tovább maradni, de sajnos ment az utolsó vonat, annyit mondanak, hogy hm, sajnálom, biztos jó buli volt.

Apukám erőltette (pontosabban támogatta nagyon az ötletet) az osztrák egyetemet, jövő és lehetőségek miatt.

Ma volt egy kettő órás előkészítő program, 7 órát voltam távol otthonról, mert tesztelnem kellett menni, vonat, stb.

Erre anyukám válasza: hát van aki pesten belül is 1 órát ingázik, akkor már nem oszt nem szoroz.

Engem ez borzasztóan bánt, mert apukám szeret felvágni a befektetési és tőzsdei nyereségével nekem, vett már nem 1 lakást magyarországon, de 100.000-110.000 forint hirtelen nagyon drága. (Tudom, nagyon sok pénz, de perspektívába helyezve, nekem nem áll össze).

Szüleimnek nagyon fontos volt mindig is a tanulás és tanulmányok, mindig mondták, hogy ahelyett, hogy suli mellett dolgozzunk inkább adnak zsebbpénzt, később lesz olyan állásunk amivel ez megtérül.

Tudom, az egyetem nem a buliról szól, de szerintem egy kis mentális egészség ápolás, függetlenedés stb magyon jó lenne.

Szüleimet ismerve a reakciójuk sértődés lenne, ha elmnennék dolgozni, mert “csak azért, hogy ne kelljen itthon lenned”, vagy mégis kifizetik, de ezzel zsarolnának utána.

Anyukámmal tudok valamennyire a koliról beszélni, de ő mindig azzal jön, hogy várjam meg tetszik-e az egyetem, vizsgák nehezek-e, bent tudok-e maradni. De az is befolyásolja mennyire szeretem az egyetemet, hogy sokat utazom és sokból kimaradok.

Tudom, vannak itt közületek, akik 100% saját zsebből fizették az egxetemet, és nekem mindent a se*gem alá tolnak, és luxusprobléma és jaj de rossz nekem, de nem erre vagyok kiváncsi. Nekünk meglennének a lehetőségeink, de az elv, ami bánt. Bátyámat világ életünkben jobban szerették, ő volt mindig a magasabb, az erősebb, a jobb tanuló stb. Engem borzasztóan bánt.

És apukám még mindig mondja, hogy mennyire örül bécsnek, majd tudunk délben együtt kajálni, tudunk együtt kijárni, stb.

Sokáig gondolkoztam Budapesten én is, de Bécs végül jobban tetszett (maga a város is, mint “ világot látni” és maga az egyetem programja is)

19/F bátyám 21