Van olyan a környezetedben aki nagyon korán-16-17 évesen lett szülő? Hogy boldogult?

Szia.

Azért írok hogy egy olyan véleményt is olvashass ami valós.

Én egy 19 éves lány vagyok.

Első terhességem vártam akartam stb stb. 17 éves voltam.

A baba szíve 9 hetesen leállt.Irány a missed ab.

2. terhességem nem vártam,és meglepődtem mikor megtudtam.DE hozzáteszem a véletlenre bíztuk h akar-e jöni a baba vagy sem.A terhességem elejétől végéig rettegtem hogy gond lesz.De emellett olyan boldogságot éreztem mindt még soha életemben.A fiam 14 hónapos és imádom.És most kismama vagyok,nem kérdés hogy meg-e tartjuk a babát.Ő a miénk,egy élő és érző ember.Nem fogok dönteni az életéről,ha ő úgy érzi méltó vagyok arra hogy anyukája legyek és a sors is így akarja boldogan nevelem fel a tesójával együt.

Nem mondom hogy könnyű.Sőt nehéz.Néha igazán fárasztó,szellemileg és fizikailag is egyaránt.Sokszor bosszantó.De ami szeretetet ad egy gyermek az mindennél többet ér.Hozzátenném hogy szeretetet ne várj viszonzatlanul.Ami szeretetet adsz,azt kapod vissza.

Sok lemondással jár,sok probléma visszavezethető a gyerekre,könnyebb lenne az életem,anyagiakban is könnyebb lenne.De nem lehetetlen.A párom sokat dolgozik 19 éves.Mindent megtesz hogy eltartson minket még hétvégén is dolgozik.Otthon segít,és a gyerekben is.Maximálisan odateszi magát példa apuka.Sok 30 éves elszégyelhetné magát mellette.

Mind 1 egy szó mind 100.

Nem azért hogy mentségemre szóljak, de nem a kor szabja meg ki milyen szülő lesz.Láttam már 30-40 évest akit szívem szerint felpofoztam volna,és láttam 14 éves szülőt aki előtt hajtottam fejem mert azt mondtam hogy én hozzá képest semmi vagyok.Én egy amolyan középútba tartozom,mind szerintem sok más csak nem válalja fel.Nem vagyok példa anya,vannak rossz napok,kiabálások,türelmetlenkedések.De úgyérzem ami tőlem telik ha fejre állok is megteszem a fiamért.És a tesónál sem lesz másképp.

Egyéni véleményem szerint tarsd meg,de csak ha úgyérzed képes vagy arra hogy minden személyes vágyad,akaratod stb félretedd a gyermek érdekében.Remélem segitettem és hasznos volt ez a hosszú hozzászólás.És kívánom bárhogy is dönt ne bánd meg és boldog legyél a későbbiekben.

UI:lehet lepontozni.

Szia.

Ez csak a te döntésed,van olyan aki szépen felneveli és boldogul vele ilyen fiatalon és van aki sajnos nem. Unokatestvérem 17 évesen lett anya,megtartotta,mert mégis csak ő babája,de egy életre elszúrta az életét amit ő is bevalott,vége van a bulizós korszaknak,magántanuló és nem nagyon tud eljárni sehova elmondása szerint elég rossz ez így,de hát igy jött össze. Igazából ő egy olyan lány aki mindig jött-ment csavargott bulizott és ennek vége. Szülők segítenek neki anyagilag is,de ha mondjuk te inkább egy otthon ülős típus vagy akkor szerintem el boldogulsz. De gondold meg nagyon,hiszen nagyot hazudna mindenki,ha azt írná,hogy ettől még semmi sem változik és ugyanolyan lesz,mint azelött. Minden megfog változni és nem biztos,hogy jó irányba,de lehet csak azért is írom,mert én elnem tudnám képzelni,hogy ilyen fiatalon szüljek:) Na mindegy,sok szerencsét és csak a szívedre hallgass.

19/L

Mi ,megtartottuk. Most jelentkeztem át eredeti szakomról egy nehezebb szakra egyetemen. Mikor a kicsi mehet bölcsibe akkor én megyek suliba, lakás van, párom dolgozik és úgy csinálja ő is mellette sulit + okj képzést. Apropó család barátunk egy elismert szociológus, régen egyetemen tanított, és mesélte, hogy az egyetemet anno az ő rendszerükbe (ahol azért 100x keményebb elvárások voltak mint most és nem is volt egyszerű se bekerülni se benn maradni) gyerek mellett csinálta végig. Mondta, hogy közel sem volt egyszerű, de azt is hozzátette, hogy nem lehetetlen, és kitartás, szorgalom kell csak hozzá.

A másik, hogy látom sulimban,hogy nem egy fiatal anyuka van aki a kicsi mellett tanul.

Én alapból mindig azt mondtam, hogy csak akaraterő kérdése minden. Ha az emberben van egy kis akaraterő végig lehet csinálni! Persze ez személyiségtől is függ, van olyan barátnőm aki kiskorától kezdve mindenhez úgy áll hozzá, hogy "jaaaaj ez nekem nem fog menni", és mindent idő előtt felad. Szerintem az ilyen emberek alkothatják az ellenpéldát akiknek nem sikerült iskola mellet a gyermek nevelés.

Ha szeretnéd azt a picit, akkor nem szabad elvetetni, főleg, hogy amiket írtál, én abból azt szűröm le, hogy megfelelő körülményeket tudnátok neki biztosítani. :)

Sok sikert! ;)