Mit tegyek? Anyu haldoklik, mondták az orvosok hogy már nem lehet mit tenni, bármelyik pillanatban meghalhat ha megcsörren a telefon már görcsbe rándulok.

Tudod Jezus azt tanitotta, hogy: " A szuletesnek is meg van az ideje, es a halalnak is!"

Minden elo embernek ez a sorsa, de ez a 2 dolog nem a mi kezunkben van, es nem Mi dontunk Rola, hanem a Teremto!

Nagyon sajnalom, tudom min mesz most keresztul, mert Enis ateltem, de varatlanul tortent, es az sem kellemesebb.

Ilyenkor a legjobb csendben maradni, es imadkozni, de a harag most nem old meg semmit, es nem is valtoztat azon, aminek megkell tortennie.

Adj halat, hogy eddig Veled lehetett es nem elobb halt meg, hiszen mennyi arva gyermek van, mert az Edesanyjuk meghalt vagy a szules kozben, vagy masfele keppen, de meg picik voltak es itt maradtak arvan.

Lehet kapni nyugtato teakevereket az segiteni fog, es probalj eros maradni, es keszulj fel ra, hogy elkell engedned. Nagyon sajnalom, hogy ezt kellett leirnom, de hidd el, hogy igy van, ez az igazsag, akkor is ha fajdalmas!

Jézusom! Erre nem is tudok mit mondani, ne hargudj hogy írok, de ez lesokkolt. Mindig lefagyok, ha ilyenről hallok.

Borzalmas lehet, csak azt tudom mondani, hogy együtt tudok veled érezni, és hogy légy nagyon erős, ne roppanj össze. Bár könnyű mondani, tudom.

Én fodított helyzetben voltam, 12 évesen én jutottam odáig, hogy már majdnem visszafordíthatatlan volt a rákom. Máig nem tudom átérezni, hogy mit érezhettek a szüleim és a testvére, az összes rokon.

Annyira ügyeltem, hogy nem törjek össze, hoggy mástól is ezt vártam, így a közelemben mérsékelték magukat.

Amikor meggyúgyultam, és járogattam vissza kontrollra, sok olyan gyerek - 3-6 évesek - szüleivel találkoztam, akik zokogva mesélték, hogy meg halt a gyermekük. Kb. velük sírtam, lemerevedtem, együtt éreztem, de nem tudtam mit csinálni, csak megsimogatni a hátát max. Élőben, amikor ott zokog előtted valaki nehéz azt mondani, hogy ne sírjon, majd elmúlik, vagy hogy biztos a Mennyországban van. Márcsak azért is, mer ha nekem valaki ilyeneket mondana, elzavarnám, ezzel nem segít.

Csak azt tudom ajánlani, hogy ne legyél sokat egyedül , pontosabban szinte mindig legyen melletted valaki, aki vigasztal, biztat, melletted áll. Úgy talán könynebben el lehet viselni.

Hidd el, tudom miről beszélsz, és nagyon-nagyon drukkolok neked és a családodnak, hogy átvészeld. Majd... uhh, imádkozok érted, vagy nem tudom. Nagyon sajnálom:(

De hidd el, nem szabad sokat egyedül lenni, nehogy elhasalj, aztán nem lesz, aki talpra segítsen.

És valóban , ameddig lehet, légy anyud mellett, rendezz vele mindent, mond el az érzéseidet. Nehogy aztán valami olyan elsimítatlan ögyetek maradjon, ami miatt egész életedben szenvedni fogsz.

Én láttam rákos embert korházban az utolsó napjaiban nem jó látvány elárulom, akkor már altatták olyan fájdalmai voltak!

Tehát addig menj be mig ébren van tudsz vele komunikiálni!amig az emlékek nálad is jók és szép formában maradnak meg!Legyél nagyon erős! ha gondolod levelezhetünk vmilyen formában!ha neked igy könnyebb lenne!Szivesen meghalgatlak!

Nagyon jo lenne ha Valaki lenne melletted, de nem hinnem, hogy jo otlet lenne most a korhazban lenni.

Nagyon szenvednek most a szuleid, mivel elkell bucsuzniuk, es kivannak szolgaltatva erzelmileg a tehetetlensegnek, es ennel nagyobb fajdalom talan nincs is.

Hivd at valamelyik baratodat, vagy menj a rokonokhoz pl, de nem jo,hogy egyedul maradsz!