Mit csináljak ha nagyon hiányzik az anyukám?

*kis

Ja, paskolgatni kell a fejecskéjét helyette, és erősíteni benne hogy tök normális ha huszonhárom év után még mindig anyu után sír. Az nem segít rajta ha megerősítik benne hogy normális az állapota, mikor egyértelműen nem az.

Te olvastad a hsz-em? Hol mondtam, hogy paskolni kell a fejét és azt erősíteni, hogy ez tök normális? Vagy tényleg nem tudsz szöveget értelmezni? Egyedül én írtam neki ténylegesen hasznos kommentet, hogy erre ne sima, hanem specialistát keressen, mert NEM jó, hogy megrekedt a gyászban. Ha jó is a pszichológusa, de mondjuk a fő profilja a szenvedélybetegség például, akkor nem csoda, hogy nem tud neki segíteni. Külön szakterület a gyászmunka, hát eleve keressen ilyen irányban szakembert.

Valószínű tényleg az... Részletesen leírom a kérdezőnek, hova, kihez menjen (segítő pályán dolgoztam, innen vagyok jártas a témában), mert a közhiedelemmel ellentétben a pszichológusok se értenek minden területhez, szerintem amúgy neki már konrkétan gyászterapeuta kellene, erre jön egy ilyen kötekedő 12-es, hogy én azt írtam, erősítsék benne, hogy normális az állapota, meg valami fejpaskolásokról delirál.

lassan már ciki lesz a szülőkkel beszélni vagy mi a gec1m van? amíg anyád etetett addig jó volt, aztán már le lehet őt szarni, vagy mi? nyomorék kutyák, örüljetek, hogy él az anyátok.

Kéne keresned valakit akihoz kötpdhetsz.

A gyász nem egyenletesen csökken, hanem hullámzik, akár 50 év után is. Persze annak, aki nem egy pszichopata.