Mit csináljak ha nagyon hiányzik az anyukám?

29 évesen az ember már rég nem az édesanyjával osztja meg, hogy milyen napja volt. Ilyenkor már párkapcsolat, gyerek vagy barátok a partnerek ebben.

Neked valami idealizált anyakép van a fejedben. Az emberek többsége 15-18 évesen a kamasz korral elkezd távolodni a szülőktől, és kialakítja a saját bizalmi köreit.

Ha a pszichológus hosszú távon (1-2 éve) nem segít keress másikat.

Szia, sajnos erre nincs jó recept.

Nekem apum halt meg amikor gyerek voltam, néha eszembe jut, hogy az életem milyen szakaszaiban nincs velem, vajon mit mondana, milyen rossz, hogy ha lesz esküvőm nem lehet ott. Ilyenkor sírhatnékom támad. Nagy levegőt venni lehet, lenyugodni, de mást nem.

A kritizálóknak: igen, ilyenkor az ember már nem feltétlenül az anyjával osztja meg a dolgokat, de ha valaki egyerekként elveszíti egy szülőt kimarad az életéből a természetes elszakadás, eltávolodás, csak egy nagy hiány van. És attól, hogy valaki emiatt felnőttként szomorú, megviseli nem azt jelenti, hogy közben ne élné az életét.

Lehet itt írni a párkapcsolatot, gyereket, nagyon sokszor az ember ilyenkor szintén a szülőtől kap tanácsot, támogatást.

29 vagy, nőj fel.

Miért, komolyan azt hiszed, hogyha élne édesanyád, ő állandóan készenlétben állna, mikor bármi bajod van? Hát, nagyon tévedsz, neki is lenne élete, és szorgalmazná a leválásodat.

Én 33 éves férfiként is elképedek azon, amit egyesek ideírnak!

Ha valaki felnőtt, az már nem is beszélgethet az anyjával? Hiába van nekem is teljesen normális, önálló életem, mindennap beszélek anyámmal telefonon.

Egyszerűen azért, mert igényem van rá. Úgy vagyok nyugodt, ha tudom, hogy minden rendben van velük.

És miért ne beszélhetném meg vele, hogy mi történt velem? Ezt nem is értem.

Én teljesen megértem a kérdezőt, hogy miért rossz neki. Főleg, hogy neki egész életében szinte kimaradt ez az életéből.

Jó, ne tapossátok a Kérdezőt, nem az a baja, hogy csip-csup is ügyekkel nem tud percenként felhívni valakit, hanem az, hogy nem tudja magát ennyi idővel sem túltenni a gyászon!

Kérdező, ne törődj ezzel a sok érzelmi és funkcionális analfabétával, aki akarta, megértette az írásod! Valóban tragédia történt veled, azonban mindenképp keress egy gyászra szakosodott specialistát, mert az, hogy 23 éve nem tudod letenni, bizony probléma. Ha szomorú vagy mondjuk évfordulón, az érthető, na de nálad ha jól értettem, nem ez a szitu, hanem az, hogy megrekedtél a gyászban 23 éve. Szimpla pszichológus valóban nem biztos, hogy tud ezzel mit kezdeni, olyat keress, aki kifejezetten az ilyen megrekedt gyászmunkát kezeli! Bár más problémával, de nálam sem hatott a pszichológus addig, ameddig nem találtam olyat, aki célzottan az adott problémámra volt szakosodva. Ez ugyanolyan, mint ahogy a szemész sem fog tudni fogászati problémát kezelni.