Mit tegyek? Belemenjek?

"Annyit felajánlok, hogy segítek olcsóbban keresni szobát például ismerős útján vagy néha átjöhet hozzánk megvacsorázni." Annyira gáz ez az egész vita, meg ez a hozzáállás.

Nem az, ez tényleg nagyon kényelmetlen helyzet, de ha nem volt rossz apa, ennyivel tartozik az ember egy szülőnek, egy családtagnak.

Az, hogy kérdezget, az még teljesen OK szerintem, hiszen egy fedél alatt laknátok, azt kellene tisztázni, hogy ennek nem szabad számonkérésbe átcsapnia. Másrészt neked sem kell túlreagálnod, ha CSAK kérdez.

Ha nekem azt mondaná a lányom, hogy "néha átjöhet hozzánk megvacsorázni", azt én nagyon megalázónak tartanám.

Persze, felnőtt vagy, a te dolgod. Én sokkal többet is megtennék az apámért, mert szeretem és mert megérdemli, és én már VALÓBAN felnőtt vagyok, és nem problémáznék azon, hogy megkérdezi, mi az aznapi programom és attól sem esne le a gyűrű az ujjamról, hogy elétegyek egy tányér ételt (Én magamtól vásárolok be neki néha, és meg is főzök neki időnként, sőt, le is ülök vele megenni, hogy ne egyen egyedül, min. hetente kétszer, csak mondom. Ettől még nem csúszom vissza "gyerekstátuszba" és nem is érzem kihasználtnak magam.)