Ilyen helyzetben érdemes egyáltalán rendőrségi feljelentést tenni? Foglalkoznak ezzel?

A szüleim évekkel ezelőtt elváltak, én anyámmal élek, apámmal jó a kapcsolatom, természetesen ő külön él tőlünk. Apám kapcsolata kifejezetten toxikus és se veled, se nélküled jellegű (volt) a barátnőjével. Én magam 18 éves vagyok és tegnap egy fárasztó érettségire készülős nap után, elalvásom után fél órával 11:30 fele arra ébredtem, hogy apám hív telefonon. Telefonbeszélgetésünk során apám sírva elmondta, hogy egy barátnőjével való szóváltás után a barátnője 19 éves fia lejött és ököllel többször megütötte őt és most nem lát az egyik szemére, szédül, hányingere van, elvesztette a tájékozódási képességét.

Azonnal ültem is be a kocsiba és mentem érte. Irány a kórház. Útközben sajnos tudatosult bennem, hogy apám ivott valamennyit (nem szokása egyébként), azonban az időközben megejtett telefonbeszélgetések apám nőjével és annak fiával megerősítették azokat az állításokat, amelyeket apám mondott, tehát valóban úgy történ minden, ahogy nekem felvázolta apám a telefonban.

Kis városban élek, nagy nehezen elértük az ügyeletes orvost, azonban gondolom COVID intézkedések végett én a kórház épületébe sem mehettem be apámmal, kint kellett várnom, pedig nagyon be szerettem volna menni, nem akartam "magára hagyni". 1 óra vizsgálódás után kijött, gyakorlatilag csak annyit mondtak, hogy pihenjen és ha nem múlnának el a tünetek/rosszabb lenne, akkor jöjjön vissza reggel. (szerencsére elmúltak). Kórlapján szerepel a sérülés oka. Az orvostól azt az információt kaptuk, hogy ezzel a lappal együtt a rendőrségen személyesen megtehetjük a feljelentést, ha akarjuk. Apám este hajthatatlan volt, hogy ő márpedig feljelenti, de mára benne is tudatosult, hogy valószínűleg nem fognak egy ilyennel foglalkozni, kicsi ügy ez ahhoz.

Van esetleg valakinek bármilyen tapasztalata ezzel kapcsolatban, tényleg csak buknánk rajta pénzt/időt/energiát, ha megtennénk a feljelentést? Valóban érdemesebb hagyni az egészet?

Mindezek mellett engem kínoz engem is némi bűntudat, nem tudom férfias volt-e egyáltalán ez a viselkedés, amit tanúsítottam, hogy szó és tettek nélkül hagytam ezt az egész dolgot apám (remélhetőleg volt) nőjének fiával. Más mit tett volna? Ti nekiálltatok volna ezek után még bunyózni vele, hogy megvédjétek saját magatok és apátok becsületét? Nem tudom, hogy ez így, hogy nem mentem vissza személyesen is "megbeszélni" a dolgokat mennyire volt helyes döntés a részemről.

Akik kamukérdést sejtenek a dolgok mögött kérem kíméljenek engem és saját magukat is. Sajnos nem mindenkinek adatott meg a biztos, rendezett, békés családi háttér.

A válaszokat előre is köszönöm!