A nagyobb családi, vagy rokoni összejövetelekre akkor is el KELL menni, ha nem érzi ott jól magát az ember?

Én imádtam az ilyen családi összejöveteleket. Mindig volt egy kis ivás, kaja dögivel, kártyázás, beszélgetés. Azért hisztiztem kicsiknek, ha nem mehettem.

Sajnos már alig él valaki, idősek, betegek, így megszűnt. 3 unokatestvérem van, 2 idősebb, 1 fiatalabb egy generációval. Másodunokatestvér van vagy 30, vagyunk vagy 15-en egy korosztály, de nem tartjuk a kapcsolatot. Ha találkozunk köszönünk és annyi. Mi haverokkal szoktunk összejönni egy évbe párszor, és imádom amikor vagyunk 20-25-en. Zene, beszélgetés, evés ivás, van hogy még tánc is. Ha nem szereted, nem kell, de később lehet megbánod.

"És lehet olyan is a helyzet, hogy a meghívottnak is kellemetlen (mert valamiért nem szeret elmenni ilyen összejövetelekre), meg a vendéglátónak is (mert lehet, hogy ő sem szívesen szervez ilyet, csak ha egyáltalán nem tenné, akkor "mit szólnának mások")?"

Persze. Nagyon sok ember nem tud elszakadni attól, amit "szokás" csinálni, akkor sem, ha nekik valamilyen okból kellemetlen az adott szokás. Megcsinálják, mert így szokás és kész. Pont nem olyan rég volt egyik rokonommal egy fura beszélgetésem. Panaszkodott, hogy senki se ette meg a levest, amit főzött, mert a családjában senki se igazán levesevő, még ő maga sem. Megkérdeztem tőle, hogy ha még ő maga se szereti a levest, és a családja sem, akkor minek főz levest egyáltalán, és azt válaszolta, hogy azért, mert egy hagyományos ebédnek része a leves is. Szóval nagyon is vannak olyan emberek, akikben fel se merül, hogy attól, hogy azt tanulták, hogy ez a szokás, attól még nem kell olyan dolgokat megtenniük, amit nem akarnak vagy nincs értelme megtenni. Sokan ennyire birkák sajnos.