Fiatal párként, ha jó a kapcsolat a szülőkkel (a lány szülei) élnétek egy házban? Nem örökké, addig, amíg gyerekek is lesznek és saját házra is telik. Elég nagy ház, hely bőven van, nyilván beszállnánk a költségekbe.

Szerintem ritkán működik ez. Főleg akkor, ha még a párocska sem akar felnőni. Ilyeneket ismerek, már házasok, szülőknél élnek, és olyanok, mint két tini, anyuka főz rájuk, míg ők az emeleten tévéznek.

Itt az a gáz, hogy ha majd különköltöznek, akkor mi lesz? Akkor meg kell tanulni a felnőtt szerepeket, nem lehet majd mondani anyának, hogy menjen el a postára/patikába/boltba, vagy várja otthon a futárt.

Alapvetően 20 évesen mindig azt szerettem volna, hogy ne tudjon senki átjönni papucsban. Gondolom ezt érted. Es nem is tudtak es ez nekem bevált. De ahogy idősebb lettem, 40 körül, akkor gondoltam arra, hogy csak azert akartam így, mert mindenbe beleszólósak voltak a szüleim és eléggé önzők.

És gondolkodtam hogy ha jó fejek a szülők vagy anyósék, annak van egy jó hangulata, hogy ott az idősebb generáció, számíthatunk egymásra, mindig van társaságod.

Huszonévesen én is arra törekedtem, hogy mindenben függetlenül, önállóan éljünk. Ez hol sikerült, hol nem. Ma már néha szeretnék egy nagy házat ahol a szűk család, gyerekekkel, unokákkal együtt lebzseljen :) na ezt teszi a kor.

De ismerem a buktatóit, úgyhogy éljen csak mindenki ahol van.

"De veszem csak véleménynek előítélet helyett"

Miért lenne előítélet? Ennyire ne érzékenykedj. Azt mondtam el, amit látok a környezetemben. Faszid miért nem főz?