Mit tehetek én?
Párom húga tinédzser. Mi külön élünk, de a lány sokat van nálunk, nagyon jóban vagyunk.
Kiderült, hogy otthon rosszabbak a dolgok, mint egy éve, amikor először mesélt a pofonokról.
Az apja bántalmazza. Mesélt olyanokról, hogy nem hagyta, a hétfogást, erre megragadta a karját, megrángatta, majd durván ellökte. Volt, hogy a nyakánál fogva felnyomta a falra, azt az egyet leállította az anyja, de a többinél nem szól semmit. Ha valamiben ellentmond, jönnek pofonok, de volt olyan, hogy ököllel hízott be neki.
Amikor a lány kiáll magáért, hogy ezt nem teheti, el is mehet a rendőrségre, azt mondta rá, hogy eltöri a lábát, és akkor nem tud járni.
Máskor azt, hogy ha kiemelik a családból, reméli megerőszakolják az otthonban.
Magyar család amúgy..
Én már régóta nem beszélek a párom szüleivel, nem véletlenül, így elbizonytalanodtam mit tehetnék. Félrenézni nem akarok, ugyanebben nőttem fel, és mindig mindenki félre nézett, ha segítséget kértem.
A lány arról is beszélt, hogy hálás az otthonáért, az ételért, amit mindennap elé tesznek, a dolgaiért, a saját szobáért. Gondolom, ha jelentenénk, kiszakítják onnan...
Erről csak nekem beszélt, párommal nem.
Mit tennétek, vagy mit gondoltok, mit lehetne tenni?
válasza: válasza:Így van, a nagykorú testvér lehet a gyámja, magatokhoz tudjátok venni.
Viszont azzal is számoljatok, hogy akkor ti kerültök majd a célkeresztbe és titeket fognak zaklatni. Sajnos ez mindenhogy egy vesztes helyzet, de egy próbát megér.
Nem is értem, hogy az ilyen selejt ember miért szaporodhat, egy normális ember pedig évekig küzd, hogy örökbe fogadhasson...
válasza:Én ia ezt tartanám járható útnak.
Az idősebb testvér legyen a gyámja.
Az ilyen erőszakos embert aki ehyhe szexuális indíttatás miatt ( hét fogás ) is üt, azonnal jelenteni kell.
válasza: válasza:Vannak fotói a nyomáról,amit magánk nem okozhatott, de önmagukban semmit sem bizonyítanak. Egyenes, őszinte lánynak ismerem.
Hozzánk sajnos nem tudna jönni, anyagi és családi okoból.
Az én szüljem a páromat elfogadták (ő lakásuk), de hiába laknak máshol, kiakadnak ha egyáltalán vendégünk van, pláne ha itt alszik valaki. Nem is szoktam nekik mondni a hugi gyakori vendégeskedését. Magunkat meg épphogy eltartjuk.
Gondoltam arra is, hogy beszélnénk a szüleikkel, de félek, hogy nem engednék ide többet. Az anyjuk szent meggyőzödése, hogy elvettem a fiát (hiába 25 éves), amúgy is ott rondít bele, ahol tud. Ha csak a párom beszélne velük, is fennállna a kockázat, hogy nem engednék hozzánk.
Amikor itt van, legalább nyugiban és szeretetben. De nem vagyok képes belenyugodni. Olyan felnőtt lettem én is, mint akikre haragszom, hogy elfordították a fejüket, amikor én mondtam el mi történik a négy fal között?
válasza:Sajnos ha nem álltok úgy anyagilag, akkor nincs mit tenni. Egy gyerek felnevelése nem kevés pénz, és az állam nem finanszírozza eléggé. Annyit tudtok tenni, hogy jelzitek a gyámügyön, ők kimennek (előre bejelentett) környezettanulmányra, aztán vagy történik valami vagy nem, de ha eljátsszák a jófiúkat, akkor nem fog történni semmi.
Ha állami gondozásba kerül, az sem egy életbiztosítás. Ha meg nevelőszülőkhöz kerül (az pedig ebben a korban már ritka), akkor megint történhet vele akármi, csak akkor még sokkal távolabb is kerülhet tőletek.
Amit ti tudtok tenni, hogy amennyire tudjátok segítitek. Ezzel nem fordítjátok el a fejeteket, csak ha egyszer nektek sincs lehetőségeket, akkor nem is tudjátok kimenekiteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!