Van itt olyan akik össze veszett a szüleivel, mert nem volt nekik szimpatikus a kiválasztott férj/feleség?

Amikor megismertem a páromat, büszkén meséltem otthon, hogy ő lesz a feleségem és büszként mutattam is be mindenkinek.

Anyám már akkor mondta, hogy látszik rajta mekkora r.banc, meg fog csalni stb. Mindezt azért, mert okos, szép, kedves és közvetlen volt.

Sokáig hallgattam ezt és ilyesmi szövegeket anyámtól, de a békesség kedvéért elengedtem a fülem mellett és nem szóltam miatta a páromnak akivel természetesen érzékeltetve volt, hogy nem kívánatos személy ott és folyamatos beszólásokat kapott amikor én nem hallottam. Ezekről ő sem szólt sokáig, mert nem akart feszültséget.

Amikor összeköltöztünk anyám bekeményített, valahogy felkerült a párom egy társkereső oldalra (még egy közösségi oldalról lelopott képpel), akkor feljelentést is tettünk. Utána kapott ismeretlen számokról sms-eket, amik szexuális tartalmúak voltak, de ezt anyám egy szembesítés alkalmával bevallotta, hogy az ismerősei telefonjáról irkált neki. :D

Sok ilyen húzása volt, a párom nyugtatott mindig a családi béke érdekében...aztán elkattant az agyam és átmentem anyámhoz (egy közösségi oldalon lévő nyilvános rágalmazás miatt ami a párom ellen irányult).

Azóta eltelt 15 év és 10 éve összeházasodtunk, amiről anyám sem tud. A páromat ugyanúgy imádom mint az elején, anyám helyett meg megkaptam anyósomat, akit sokkal jobban szeretek mint az "igazi" anyámat. Lett egy új, NORMÁLIS családom akiket nagyon szeretek.

Szóval nekem lett igazam, jól döntöttem és jól éreztem az elején a dolgokat. Anyámmal azóta sem tudom mi van, de nem is érdekel. Akkor megmondtam neki, hogy soha többet nem akarom látni és a temetésére sem fogok elmenni és ehhez tartom is magam. Ha nagyritkán eszembe jut, akkor is csak undort érzek és örülök, hogy nem része az életünknek.

Az én anyám várhatja hogy szakítsunk, de nem fogunk. :D

Ha ne adj' isten egyszer mégis sor kerül erre, akkor sem lesz alkalma a képembe vágni, mert nem fogok vele soha az életben találkozni. Komolyan mondom, hogy az utóbbi évtizedben nagyon megutáltam, bár azelőtt sem volt teljesen normális, de azóta tényleg csak szánalmat és undort érzek ha valamiért felemlegeti valaki vagy eszembe jut.

A családom többi tagjával úgy ahogy tartom a kapcsolatot, de olyanokkal nem is beszélek akik jóban vannak vele, mert hasonló habitusú emberek akik a folyamatos szarkeverést és feszültséget élvezik.

Plusz olyan családi eseményre sem megyek el, amire őt is meghívták, mert már akkor felmegy a vérnyomásom ha valaki felemlegeti, hogy épp mit kavart a családban és nem vagyok biztos benne, hogy kibírnám beszólogatások nélkül.

Azt tudom Neked is tanácsolni, hogy az olyanoktól minél előbb meg kell szabadulni akik lehúznak az életben (akár anyagilag akár érzelmileg). Én sokkal jobban érzem magam azóta.

Eljött az én időm :D. Igaz én a történetben a gyerek vagyok, és nem szakítottam meg vele teljesen a kapcsolatot, de neki is, illetve az előző feleségének is volt egy pár "érdekes" húzása. (Csak hogy érthető legyen, apám kétszer vált el, először anyukámtól, utána a "nőtől" és most van egy harmadik felesége.)

A nő tipikus pénztárca hajhász volt, mi meg nővéremmel a csomag amit a pénztárcához kapott. Na úgy is viselkedett velünk, engem például rendszeresen megszégyenített, mert 7-8 évesen is néha kiettem véletlen a tányérból, és olyan lett az alátét (amit érdekesen csak akkor rakott ki, amikor ott voltam) illetve kifigurázott, mert mivel nem szinte egyfolytában meg voltam fázva, nem kaptam normálisan levegőt, és nyitott szájjal ettem. És ezek mind a család előtt.

Apámnak csak ebszólásai voltak, de ahogy idősebb lettem, elkezdtem megtanulni kezelni őket, így igazából nem ez az, ami bánt vele kapcsolatban, és nem ezért gondolkodtam azon, hogy nem beszélek vele többet. Inkább az, hogy tudta, hogy miket csinál velem/ velünk (de inkább velem, nővéremet nem merte bszogatni) az exe, és nem védett meg. Tudott róla, mert hallotta, és látta, konkrétan volt, hogy mellettem ült a nappaliban a kanapén, amikor a nő megkérdezte, hogy mégis min gondolkodm evés közben, hogy nem tudok csukott szájjal enni.

Nem lett végül férj (nem is akarta feleségül venni soha) A lányom titokban csalta vele a férjét, hazudozott nekünk és a családunknak a házassága alatt és a válása után is miatta. A lányom is érezhette, hogy gáz a pasi, mert sokáig titkolta a kapcsolatuk. Amikor válás után 2 hónappal beszélt róla, úgy adta elő, mintha akkor jöttek volna össze, pedig már több mint 1,5 éve a szeretője volt. Közben a pasi felcsinált egy másik csajt, de a lányom akkor se dobta ki amikor ezt megtudta. A válása után már nem volt annyira "vonzó" a lányom, mert a faszi sose akarta elvenni, se gyereket tőle, neki kellemesebb állapot volt amíg férjnél volt a lányom. A válást se mondta neki előre a lányom, csak amikor különköltöztek a férjével és beadták a válópert. Csak az egyik szeretője akkor már terhes volt tőle és pótolni kellett a kieső nőt.

Később megtudtam a megcsalást és a viszonyt, meg azt is, hogy a pasi miket terjeszt a lányomról. Olyan dolgokat tudtam meg, hogy választás elé állítottam a lányom: vagy a faszi, vagy mi. Amikor a lányom is hajlandó lett meghallgatni és meglátni az imádottja dolgait (Vele egyidejűleg minimum 3 másik nője volt, csak akikről tudunk. Elhordta a lányom minden olcsó k-nak, kibeszélte a szexuális dolgaikat), akkor nagy nehezen szakított vele.