Költözzek el? (Nagyon hosszú)
16 éves vagyok. Családi házban nőttem fel a bátyámmal és a szüleimmel, de miután a bátyám kirepült nagyon nagy lett hármunknak a ház, ezért eladtuk a régi házat és vettünk egy egy szinteset. A szüleim összevesztek mielőtt elkezdtük volna a felújítást, ezért elváltak és eladtuk az egy szintes házat. Az apai nagymamámnak kertes háza van, az ő kertjében van a labor ahol apum dolgozik. Mivel úgy is ott dolgozik és a mamám egyedül volt (meghalt a papám), ezért apum odaköltözött. Anyum vett egy lakást, felújította, én itt élek vele 2017 óta. Az elmúlt 4 évben ilyen hol van hol nincs kapcsolata volt a szüleimnek, hol utálták egymást, hol hiányoztak egymásnak, de most úgy tűnik végleg elválnak, hivatalosan is.
Anyum mostanában teljesen be van kattanva, az elmúlt fél évben mintha az agykárosodásig öregedett volna, pedig csak 50 éves. Van egy kutyám akit nem lehet egyedül hagyni, 0-24-ben valamilyen ember mellett kell lennie mert különben megbolondul (mentett kutya). Ha én iskolában vagyok akkor a mamámnál van, ha pedig hazajövök akkor visszahozzuk ide mert nem találja a helyét ha nem velem van. Illetve van egy cicánk is akivel állandóan nyúzzák egymást, anyumnak ebből is elege van. Abnormális módon takarítás- és rendmániás, ha egy szösz van a földön akkor már le vagyok cseszve hogy miért nem porszívóztam, ha meg elmondom neki hogy ma porszívóztam fel akkor az a baj hogy nem rendesen (holott ő is tudja hogy konkrétan 5 percig tart mivel két állattal lakunk egy 55 négyzetméteres lakásban, tehát mindenhonnan jön a szösz és a szőr, mikor itthon vagyok és ő takarít akkor is mindig elmondja hogy nem érti hogy ez hogy lehetséges, hogy feltakarít és már megint csupa szösz minden). Az is baj hogy "kupi van a kanapén", mikor csak a laptopom, egy takaró és egy vizes flakon van ott, mert napközben ott ülök. Hétvégente konkrétan kétszer takarítja ki a lakást: felporszívóz, felmos, aztán mégegyszer felporszívóz mert már megint szöszös a parketta, aztán megint felmos mert csíkot hagyott az előző. Ezt mind egy nap. Ha a mosogatóban vannak a tányérok akkor az a baj, ha a mosogatógépben akkor miért nem indítottam be, ha meg kész van és tiszták akkor miért nem szedtem még ki őket. Minden vasárnap húzunk ágyneműt, ha 2 órával később csinálom mint ő akkor már megint az megy hogy én semmit nem segítek és mindent neki kell csinálnia. Sokszor én adok vizet az állatoknak, a kutyámat alap hogy én etetem (bár rászokott arra hogy ő eteti helyettem, mert este 8-kor szokott enni és ha 8:02-kor még nem adtam neki kaját akkor jaj szegény éhen fog halni és már megint nem csinálok semmit csak ülök a seggemen, ezért ő eteti meg helyettem, holott egyetlen egyszer se kértem), de sokszor a macskának is én adok, amivel semmi baj nincs, csak ő ezt nem tudja. Amíg ő dolgozik én meg itthon vagyok addig majdnem minden nap megcsinálok mindent amit akar, de mire hazajön már semmi nem látszik belőle és azt hiszi hogy semmit nem csináltam. Konkrétan 3 dolog van amit én nem tudok megcsinálni és az a főzés, mosás és felmosás (pontosabban meg tudom őket csinálni de ezekre sose kért meg, az valahogy nem baj hogy ezeket csak ő csinálja). Éjjel nem tud rendesen aludni és mindig arra fogja hogy mászkál a kutyám, de amikor kertes házban laktunk és még nem is élt a kutyám akkor se tudott aludni. Nagyon rossz alvó, a legkisebb kis hangra felébred és nagyon korán kel, de ez mindig is így volt, bárhol lakunk, bármilyen körülmények között. Minden nap puffogva jön haza, mi tök jól megvagyunk itthon aztán hazajön és kezdődik a balhé. Nem emlékszem hogy mikor volt olyan utoljára, hogy boldogan hazajött és nem volt feszültség az egész lakásban. Nagyon szeretem de kezdek megőrülni ettől, hogy soha semmi nem jó, és hogy haza se ért de már áll a bál.
Apum felvetette hogy költözzek oda a kutyámmal, és először ellenkeztem mert a kutyám sincs ott biztonságban (benyúlhat valaki a kerítésen, összeeszik minden szart a kertből (ma is vagy 8 barackmagot hányt ki, féltem őt)) és a mamámnak van 2 kutyája akik mindig morognak az enyémre, ott is szokszor csak a feszültség van és nem szeretek ott lenni. Meg ugye apumnak ott a munkahelye, szóval az alkalmazottai is ott dolgoznak az udvarban, ki be járkálás van a kapun egész nap és kvázi idegenek mászkálnak a kertben. Itthon ha éhes/szomjas vagyok akkor kimegyek a konyhába és megoldom, de a mamámnál vendégnek érzem magam és nincs pofám az ő dolgai között túrkálni, pláne hogy neki is vannak ilyen bogarai. Nem tudom hogy mi hol van, nem érzem otthon magam ott egyáltalán, de itthon meg úgy érzem hogy csak nyűg vagyok. Amíg készült ez a lakás addig pár hónapot a mamámnál laktam és olyan volt mintha nyaralnék, nem olyan mintha otthon lennék. Én ezt a lakást érzem otthonomnak, de itt meg úgy érzem hogy anyumnak elege van abból hogy itt vagyunk. Viszont innen sehova nem tudok elmenni, nem tudok sportolni, nem tudok boltba menni, nem tudok napközben kimenni a lakásból mert vinnem kell a kutyámat. Csak akkor megyek ki ha őt viszem sétálni, vagy ha apummal edzeni megyünk és addig a mamámnál van. Szeretnék újra elkezdeni korizni mert semmit nem mozgok az edzőtermen kívül, de korizni nem vihetem a kutyámat szóval vagy az lenne hogy anyummal itthon marad és megint megy a hiszti hogy minden rá marad, vagy pedig minden nap elvisszük a mamámhoz. Ilyen szempontból nyilván jobb lenne ha odaköltöznék, mert bárhova el tudnék menni és ott tudnám hagyni a kutyám, de a mamámat se akarom zavarni. Viszont azt se szeretném, hogy anyum úgy érezze hogy egyedül maradt és otthagytam, mert azt is el tudom képzelni hogy úgy fogná fel. Azt beszéltük apummal hogy "félig" odaköltözök, megnézzük hogy milyen aztán ha nagyon rossz akkor hazajövök. Ti mit tennétek?
Nem a gyerek dolga az anyuka depresszióját megoldani meg mérsékelni. A
"felnőtt" anyukának kéne élhető légkört és stabil érzelmi hátteret biztosítania otthon.
A gyerek nem felelős azért ha anyuka nem tudja túltenni magát a váláson amit eleve nyilván jórészt saját magának köszönhet.
Ha anyuka ekkora lelki nehézségekkel küzd hogy nem tud normálisan funkcionálni akkor pedig kérjen gyógykezelést, a gyerekelhelyezésről pedig mondjon le. Persze ehhez némi belátás is kéne a részéről amivel egy felelős felnőtt szülőnek rendelkeznie kéne.
Szerintem az anyukád problémáját ne kezd el a nyakadba venni, mert abból életed végéig tartó kötöttség lesz.
Az meg hülyeség, hogy a kutyával törődés helyett éld az életed, te döntöttél így, neked van szükséged a kutyádra, a kutyának is rád, persze, de az emberek általában azért kötődnek a kutyájukhoz, mert NEKIK van arra a kutyára szükségük.
Az anyukádtól kell inkább eltávolodni, mert megmérgezi az életedet, nagyon vigyázz erre, okulj mások hibáiból.
Próbáld meg a nagyszülőhöz költözést.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!