Egy nagyszulo jobban szereti unokajat, mint egy szulo a gyereket?

pont ahogy elöttem írták. egy nagyszülönek nem feladata nevelni az unokát. ezért több ideje is van az unokára. mikor megunja vissza adja az anyjának.

pl az én nagymamám mindig harcolt anyukámmal az egyszem lányával de velünk mindig kedves volt.

most anyukám amit nekünk mindig megtiltott az unokáknak lehet.

Engem sose fogadott el a nagymamám, mindig más gyereke volt neki a jó (és az, aki épp nincs ott), évek óta már nem is járok oda, ha telefonon beszélünk, akkor elvagyunk, de csak így lehet vele békességben maradni.

No, de ez az én tapasztalatom, a másik mamát nem ismertem, mert meghalt régen.

Egyébként pedig azért is lehet ez így, mert a szülővel általában többet van a gyerek, mint a nagyszülővel, és a szülő többet tapasztal csemetéje csibészségéből is, mint a nagyszülő. És persze nevelni a szülő dolga (más dolog, hogy sokaknak az a nevelés, ha mindent ráhagynak a gyerekre, aztán a pedagógust hibáztatják, amiért ők lusták voltak nevelni).

Igazuk volt az előttem szóloknak... nem jobban csak másképp.. A szülő feladata a nevelés, a nagyié az elrontás :)

Viccet félretéve, én imádom anyukámat és imádtam a nagyimat is. Mama mindig megvédett (anyuval szemben is), meghallgatott, tanácsot adott..

Sajnos már 2 éve elment és nagyon érzem a hiányát. Tudom, hogy mindig velem van, de akkor is hiányzik.

Ehhez képest a másik "nagyim" sohasem szeretett, örökké csak kritizált, sosem voltam elég jó. Mi már 4 éve még telefonon sem beszéltünk és nem bánom.

Nekem csak egyetlen nagyim volt és ő fentről figyel és vigyáz rám.

Bocs, hogy így elmentem a témától, csak olyan jó írni róla :˝-(