Természetes hogy a régi ismerősök már nem köszönnek?

Én külföldre költöztem,2 év utàn hazalàtogattam,senki sem ohajtott megismerni,pedig joggal kijelenthetem hogy akkoriban én voltam az egyik leg közismertebb,legközkedveltebb személy a környéken.

Rosszul esik nekem is,hogy senki még azt sem kérdezi meg hogy hogy vagy,söt.

De az vigasztal,hogy vannak uj baràtaim,akikkel bàr nem olyan szoros a kapcsolatom mint annak idején pl, a legjobb baràtnöim,de nem maradtam a régiek nélkül se félember.

Azt hiszem mindennek az oka a rohano vilàg,van aki csalàdot alapitott,van aki karriert tervezget stb. stb.

Sajnos természetes, de attól még pocsék. Változtassunk, mi ne legyünk olyanok, mint azok, akik "meg se akarnak ismerni", max. hülyének néznek, kit érdekel? Csakazértis legyünk jófejek azzal, akivel szeretnénk, köszönjünk annak, akinek szeretnénk, ha csak egy fejbiccentéssel, már az is több a semminél, már azzal is jeleztük, hogy "ha nem is akarod viszonozni, de én tudom, hogy létezel".

Én megteszem.

Mi falun laktunk és anyukám úgy tanitott, hogy mindenkinek kell köszönni. Mindenkinek.

Erre eljöttem a városba és tartottam magamat ehhez a szokásomhoz. Eleinte furcsán néztek rám, majd elkezdtek köszönni.

Van, aki nem tudja mit köszönjön. Látom, hogy mondana valamit, de nem tud dönteni a csókolom és a jó napot között. Ilyenkor felajánlom a tegeződést és másnap már hangos sziával köszön előre.

Szerintem nem kéne mindent a rohanó világra fogni,inkább kategorizálni kéne:1.kinek a köszönését vennénk szívesen;2:kivel illene köszönőviszonyban lenni;3:kinek a köszönése nélkül vagyunk meg?

Nem természetes a nem-köszönés,faragatlanság,én úgy vagyok vele,hogy mindenkinek 2 esély jár az életben a köszönésre,ha 2x is elmulasztja,akkor ennyi.

Azt tudom, hogy falun mindenkinek illik köszönni, de városban ez nem elvárható. Én városi vagyok, de nagyszüleimnek volt egy házuk egy kis faluban, és minden szünetben ott voltunk. Ott tényleg mindenkinek kellett köszöni, akivel az utcán találkoztunk.

Mi társasházban lakunk, és nekem anyukám úgy tanította, hogy a lépcsőházban mindenkinek köszönünk. Amikor gyerek voltam, ez így is ment, de most már sokan vannak, akik nem hogy nem köszönnek, de még vissza se köszönnek. Na, én két ilyen alkalom után nem is köszönök annak, aki nekem nem képes köszönni.

A régi ismerőseim közül is van néhány, akik már nem köszönnek, pedig tudom, hogy megismertek. Nálam az a helyzet, hogy volt egy nagyobb társaság, akikkel jóban voltam, suli/munka után mind ugyan arra a szórakozóhelyre jártunk napi szinten. Voltak, akik a barátaim voltak, és voltak, akikkel csak köszönőviszonyban voltam, néha együtt csocsóztunk, ha éppen nem volt bent más, akkor elbeszélgettünk. Az utóbbiak amióta terhes lettem és szültem nem ismernek meg. Mert terhesen nem jártam egy füstös kocsmába, és mióta gyerekem van, szintén nem igazán járok oda, max ha éppen valami ügyemet intézem és nincs velem a gyerek, akkor benézek egy üdítőre. És már többször is előfordult, hogy pár ilyen "ex-ismerősssel" együtt szálltunk fel a buszra, vagy az utcán szembe jött valaki, és ahogy meglátott, már fordult is el. Nem esik jól, de végülis amúgy sem keressük egymás társaságát, szóval nekem mindegy.

Az, hogy az ember köszönjön..... Na mindegy, nem akarom ismételni magamat-Az első válaszadó voltam.-

Az iwiw-en kiírtam, a ,,magamról,, sorba, hogy csak az jelöljön be aki az utcán is veszi a fáradságot, hogy visszaköszönjön-vissza legalább és nem előre!Egyébként meg ha valaki nem köszön az utcán képzeld magad elé ahogy egy dugóval be van tömve a szája és a szamárfülei lefelé csüngnek. Ettől legalább jó kedvre derűlsz és nem bosszankodsz.

A gyerekem 3 és fél éves!! Amikor belép a csoportba hangosan mondja: Csókolom Ovónéni, szerbusztok gyerekek!

Csak néznek rá bambán, néha az ovónő visszaköszön-Néha!

A gyerek meg kérdi, hogy miért nem köszönnek? Mondtam neki, hogy mert a cica elvitte a nyelvüket-ezen jót kacag ! Remélem, hogy egyik reggel hangosan meg fogja kérdezni amikor nem köszönnek vissza neki, hogy: Mi az? Elvitte a cica a nyelveteket? Hátha észbe kap-legalább az ovónő.