Miért nem lehet beszélgetni vele? Mit tegyek? Mit mondjak neki? (részletek lent, hosszú)
Ugye mindig mindenki azt mondja, hogy egy párkapcsolatban meg kell beszélni mindent.
Én szívesen meg is beszélném, lenne is mit, de a párom nem hallgat meg. Ő vagy 1. elkomolytalankodja vagy 2. felhúzza magát és ideges lesz és hallani se akar a témáról vagy pedig 3. végig se hallgat, mert hogy én hisztizek mindig:(
Ez annyira rosszul esik nekem, egyre jobban lehangol. Én mindig végighallgatom minden problémáját, amibe tudok segítek neki, túl lelkis vagyok sajnos, ő meg azt mondja rám, hogy hisztis vagyok.. Pedig ez tényleg nem igaz! Nem egy szőke liba vagyok. Ő férfi létére sokkal többet szenved, semmi se tetszik neki, sehogy se jó semmi, nem tud semminek örülni (1-2 dolgon kívül). (és ezt a szülei is tudják, ők is néha kiakadnak rajta)
Régen, amikor még pár hónaposak voltunk (most 2 éve vagyunk együtt, együtt is lakunk), minden olyan szép és jó volt.
Mit tegyek? Hogy tudnék vele leülni beszélgetni? Soha nem volt olyan, hogy na oké, üljünk le és dumáljunk valamiről. Nem, mert mindig vagy veszekedésbe torkollott, vagy szavamba vágott és mondta a magáét. Nagyon makacs, önfejű és mindig mást hibáztat mindenért.
Annyira szomorú vagyok. Én nem ehhez vagyok szokva, mert az én családommal mindig mindent meg lehetett beszélni.
Nekem ez nagyon fontos lenne. Sokszor el is sírom magam, de nem hatja meg.. Mostmár inkább magamba tartom a gondjaimat. Vagy barátokkal, illetve anyukámmal beszélem meg. (pedig mellékesen, mindig azt mondta/mondja, hogy nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megbeszélni..érdekes!)
Próbáltam ezt mind elmondani neki, de ezt se hallgatja végig. Csak ezt hajtogatja,idézem: "én már csak ilyen szemét vagyok.." meg hasonlók. Pedig én egy szóval nem mondtam ilyet. Szülei is tök rendesek, velük is lehet beszélgetni.. nem tudom, mit tegyek. Próbáltam szép szóval,kedvesen elmondani ezt neki, próbáltam veszekedve is.. sehogy se megy... ő nem is akar változni, és ezt meg is mondta. Pedig én nagyon sokat változtam azért, hogy együtt lehessünk. Én nagyon anyás-apás vagyok, soha nem akartam otthonról elköltözni, de mégis itt lakom vele nagyon sok km-re a szüleimtől, nagyon ritkán látom őket. Bár néha kiakadok rajta, de elfogadom az ő szokásait is.
Persze nekem is vannak hibáim, nem fényezni akarom magam, isten ments! De én legalább PRÓBÁLKOZOM alkalmazkodni..mert egy kapcsolat, együtt élés kompromisszumokról szól szerintem. Már gondoltam, egy levélben leírok neki mindent. Hátha azt végigolvassa..ha már szóban nem megy..
Ne haragudjatok, hogy sokat írtam. Ki kellett adnom magamból, mert nagyon szomorúnak érzem magam:(
A válaszaitokat örömmel várom! És köszönöm!
22/L, párom 26/F
válasza: válasza:az én barátom is ugyan ilyen, mint a tiéd. nem lehet vele semmiről beszélni, mert felhúzza magát és vagy a szavambavág, vagy nem is válaszol... és aztán ha elsírom magam akkor az van hogy én csak sírni tudok mindig.
a levél jó ötlet, azt legalább el fogja olvasni. de írd bele azt is, hogy ha már most ennyire nem tudjátok megebszélni a dolgokat, akkor mi lesz ha összeházasodtok. mert sok házasság a beszélgetés hiánya miatt megy tönkre.
20/L
Kedves 9:30-as!
Nem gondoltam volna, hogy rögtön ír valaki, akinek ugyanez a problémája..Elég elszomorító. Te írtál a Párodnak levelet? Ha igen, mi volt a reakciója rá?
válasza: válasza:9:30 vagyok
írtam már neki, azt elolvasta és aztán minden oké volt.
de próbáltam már msn-en is elmondani neki dolgokat, az nem jött össze ne is próbáld. ( kilépett )
a legjobb megoldás tényleg a levél, és a legjobb ha akkor olvassa el amikor te nem vagy ott.
próbáld ki mindenképpen!
válasza:Huhhh, tudom, hogy nem ezt kérdezted, de biztosan emellett a fiú mellett van a helyed? Ilyen fiatalon, ennyi megalkuvás, és semmi eredménye, mégcsak boldog sem vagy, sőt kifejezetten szomorú! Teljesen megértelek, én is nagyon lelkis vagyok, szükségem van a meghitt összebújós beszélgetésekre , nem tudom elképzelni, hogy e nélkül működne a kapcsolatom bárkivel is ( tapasztalat, mert volt olyan srác, akivel hatalmasakat szexeltünk, de egyszerűen semmi több nem volt benn, nem figyelt rám, csak magárólbeszélt... nem is alakúlt többre a kapcsolat néhány kellemes éjszakánál, ám ezt nem vetettem a szemére, mert sosem titkolta milyen is ő ,tehát én választhattam, hogy akarom-e vagy sem).
Azt írod az első pár hónap jó volt, de azóta bárhogy próbálkozol, nem jutsz közelebb hozzá... biztosan megéri még kűzdeni? Nagyon szeretheted, ez érződik, de szomorú vagy mellette , akkor ez nem igaz szerelem, hisz abban nem csak egyik fél tesz a másikért! Talán ha eljutsz addig, hogy ezt nem akarod, nem bírod így folytatni, és ezzel állsz elé, na akkor talán komolyan vesz, s meghallgat, ha nem, akkor pedig szerintem egyértelmű...
válasza:Szia...
Nos, te még szerencsés helyzetben vagy...
Tudod miért mondom ezt?
Velem és a férjemmel is minden rendben volt .. a házasságot követő pár hónapon belül minden megváltozott... Ő is ilyenné vált.. De még anyagi dolgokban is hazudott...
Soha semmit nem tudtam utána megbeszélni Vele...
Az elköltözése előtti 2 hónapban már nem is nagyon köszöntünk egymásnak...
Nekem is remek családom van.. És sokszor ez olyan ideált alkot, hogy sajnos nagyon nehezen vagy saját példámon látva, egyáltalán nem tudjuk elfogadni a kommunikáció nélküli kapcsolatunkat...
Lehet, hogy fájni fog Neked is...
De egyre kérlek...
Felejtsd el a párod..
És kezdj új életet...
Akár egyedül...
És a szüleid környezetében...
Soha ne engedd magad kiszolgáltatni egy férfinak sem.. velem is nagy probléma volt, hogy némely dologban képes voltam magamat Ő alá helyezni... és akkor rendben volt minden.. Számára...
De rájöttem nem vagyok boldog... nem beszélgettünk.. Rá kellett jönnöm lassan a hazugságaira..(Nem megcsalás..)
És elmondani nem tudom mennyire fájt..
De így 4 hónap távlatában.. Jól érzem magam...
Kiegyensúlyozott lettem..
és boldog...
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik egy társ..
De megvan mindenem.. :D Buta lennék alárendelni magam bárkinek is... Biztos lesz majd egy férfi, aki egyenrangú félként fog szeretni.. :D
Gondold ezt át...
Szép napot..
válasza:1. A levelet nem fogja elolvasni. Ha mégis, ugyanolyan dühös lesz, mint szóban, vagy válaszra se méltatja.
2. Ha ezeket neki is felhozod a levélben ugyanígy (vagy rendszeresen "meg akarod beszélni" és a fejéhez vágod (pl. alkalmazkodás, elköltözés a szüleidtől, hogy milyen áldozatokat hoztál érte, ő meg nem), nem is csodálom, hogy ideges, és azzal válaszol, hogy "én már csak ilyen szemét vagyok". Én konkrétan elhagynám és nem kínoznám azt, aki ennyire elégedetlen velem.
3. Biztos, hogy szereted ezt a fiút? Ha ennyire rossz, miért vagy vele 2 éve? Régen szép és jó volt minden? Üdv a valóságban. Ha régen jó volt, te továbbra is a "lehetőséget" látod a pasiban, nem a pasit magát a jó és rossz tulajdonságaival. (Tényleg, jó tulajdonságot nem is írtál, ha jól emlékszem. Ha már csak szapulni tudod, az gáz.)
A szeretet elfogadást jelent, és a jó kapcsolat ezen alapul. NEM beletörődést, hanem elfogadást. Ez azt jelenti, hogy olyannak látod, amilyen valójában, és úgy is szereted, a hibáival és az erényeivel együtt.
Ez fordítva is igaz, tehát neked sem kellett volna kifordulni magadból "kompromisszum" vagy "alkalmazdkodás" jelszóval.
4. Ha mégis teszel egy próbál, a levélben nem róla írj, meg se említsd a fentieket, hanem csak magadról beszél. Azt szeretném, hogy..., boldoggá tenne, ha... stb. Szóban is így kellene.
De szerintem eléggé fölösleges, tisztán látszik, hogy egyszerűen nem illetek össze.
válasza: válasza:és a baj nem a beszélgetés hiánya, hanem hogy NEM TÖRŐDIK VELED
ez abból látszik, hogy végig se hallgat, nem érdekli a mondanivalód
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!