Milyennek kéne lenni a kapcsolatnak a sógor/sógornő között? Mennyire kellene jónak lennie a kapcsolatnak köztük?

Szerintem kelleni semennyire sem kell. Ha nem akarod, hogy kínosak legyenek/veszekedésbe torkoljanak a találkozók, ahol mindketten ott vagytok, akkor érdemes legalább felszínesen jóban lenni, érdeklődést mutatni ezen alkalmakkor, ilyenek.

Ettől függetlenül mindig meg kell próbálni a kezdetekkor jó viszonyt kialakítani vele, megismerni, hátha barátnők lesztek a végén. Hisz igaz, hogy minél jobb a kapcsolatotok igazából annál jobb nektek is. De ha egyáltalán nem egyeztek és csak megmaradtok azon szinten, amit az illem megkíván, azzal sincs semmi gond és teljesen normális.

Én pl nem is ismerem. Nem láttam még soha, nem beszéltünk. 🤷‍♀️

4 éve vagyok a párommal.

Erre valahogy nincs szisztéma, erősen meghatározza a kezdeti szimpátia, vagy ellenszenv.

Engem az első férjem húga utált, a második férjemé meg eleve szeretettel fogadott a családba. Amikor megismert, akkor azt mondta, hogy "Téged Édesanyánk küldött X mellé!", mert az anyjuk akkor már meghalt.

Pedig én nem változtam, mindkét esetben ugyanolyan voltam.

Szerettem volna jó barátnő lenni. De gyanúsan leszart, meg nem köszönt magától nekem sosem, pedig én mindig kedves voltam hozzá. 4 évig tepertem úgymond, hogy majd csak barátnők leszünk, megszeret meg minden... De ő túlontúl kihasznált engem, a férjemet, a családja tagjait, barátait. Ugráltatott mindenkit, ami nekem nem tetszett, mert ha felnőtt ahogy a család állította meg annyira tökéletesnek kezelik, akkor ne támaszkodjon másra mindig mint például vigyed ide, vigyed oda, de ez akár éjfél vagy hajnal is lehet... De te vigyed, mert megteheted érte. Fordítva ez sosem volt igaz. Ő viszont csakis érdekből tesz másoknak mindent. Én nem tolerátam az ő viselkedését. Ennek hangot is adtam, szépen, kulturáltan. Szerintem ez volt a baja, hogy én nem egy istennőként tekintettem rá. Én csak egy halandó embernek, akivel szemben elvárásokat támasztottam... Én sem köszöntem neki amikor még "jóban voltunk", mert minek? De azt még nem bánta... Egy idő után azt kezdtem el csinálni amit ő velem. Átnéztem én is rajta. Mintha ott sem lenne. Mai napig ez van. Amikor meg kell magát játszania valaki előtt, képes hozzám szólni. Igaz, jégkirálynő módján, semmi érzelemmel. Én ugyan úgy teszek, ha a helyzet úgy kívánja. Mert engem akar úgy kíhozni, hogy én legyek a szar, ő pedig az áldozat. Én meg nem adok neki direkt alkalmat. Nem egyszer hazudott rólam, meg azt hazudta, hogy ő neki nincs baja velem amikor EGYSZER számon kérte őt a férjem, de átnézett rajtam akkor már rég!

Szóval ilyen. Én már öt látni sem akarom... Ő sem minket. Se engem, se a férjemet. Nekem ez is megfelel ha már ő ilyen senkiházi velünk. Férjemet bántja a dolog. De mivel nem kéri számon, én mit tehetnék... Én már rég leültettem volna 3asban a férjemmel, senki más ne legyen ott aki öt megvedheti. Mert anyósomék támogatják mindenben. Abban is, hogy ő minket utál. Úgyhogy ennyi.

Akkor csinalhatjuk így is...