Megérett a nővérem egy fejmosásra, vagy hagyjam hogy csalódjon és legyek "jó testvér" akire számíthat?

Nővérem 6 év együttélés után összeházasodott az élettársával, ám a 2. házassági évforduló előtt elváltak. A volt főnökével kerültek kapcsolatba, sokszor szakítottak és kibékültek. Legutóbb összeköltöztek, de alig bírták 3-4 hétig, szakítottak.

Múlthéten nővérem szabadságon volt, a 7 napból 4 nap anyuék vigyáztak a kislányra. (4 éves a lány)

Nem érdekelte hogy a lányával kellene lennie (mert amúgy is hanyagolja), inkább a pasijának könyörgött hogy béküljenek ki, vagy épp otthon sírdogált.

Vagy dolgozik, vagy valami mást csinál, ritkán van ideje a lányára. Ha a kislány beteg, anyu vigyáz rá (munkanélküli, volt munkája 2 hétig, a kislány lebetegedett, és anyunak fel kellett mondania, hogy a kislányra tudjon vigyázni). Ha tesóm nem ér rá, a kislány anyuéknál van.

Nővérem egy alkalommal szemtanúja volt, hogy a kislány sírdogál, mert fáj a hasa (2 nap múlva orvoshoz kellett vinni, mert megbetegedett), persze szerinte ez csak hiszti volt. Anyu meg akarta vigasztalni, erre nővérem lecseszte, hogy nem kell elkényeztetni, meg hogy anyuék nem tudják következetesen nevelni a gyereket, meg hogy ő milyen rossz szülő, mert nekem is mennyi mindent megengedett. Erre apu (ő nővéremnek csak nevelőapja) beszólt neki, hogy nem más ágyába kéne hemperegni, hanem a gyerekével törődni, eléggé megviselte a válás, meg hogy mind2 szülőjének hol van partnere, hol nincs.

Erre nővérem annyira megbántotta őket, hogy egész este sírt anyu, apu is maga alatt volt.

Legszívesebben beszóltam volna neki, hogy miért passzolja le mindig a gyereket, ha szerinte anyuék csak elrontják? A volt anyósával is összeveszett, arra sem bízza a kislányt, mindig csak anyu.

Anyu örül, hogy ennyit lehet az unokájával, de rosszul esett neki, hogy azt kapja cserébe azért hogy lehet rá mindig számítani, hogy a nagyobbik lánya elhordja minden alkoholistának (anyu max 1 pohár vörösbort iszik, mert vérszegény, többet soha), meg hogy milyen rossz szülő, mert nem kell mindent ráhagyni a gyerekre.

Nem szóltam semmit, de úgy érzem igazán fel kéne ébreszteni a nővéremet. Látszik, hogy neki is és a volt férjének is csak nyűg a gyerek, mindig anyuhoz odaviszik, hogy ő biztos mindig ráér.

Anyu ne menjen se dolgozni, se nyaralni, ne menjen sehová, mert bármikor jöhet a kislány.

Anyuék is látják, hogy nővérem "szerelmes", ezért minden dolgát hátrébb helyezi. A férfi részéről meg úgy tűnik, hogy kell neki egy ágyas, és nővérem épp megfelelő.

Én eddig dolgoztam, 1,5 múlva főiskola, nem tudom a kislányt pátyolgatni, sőt nem is az én, vagy anyu dolga lenne.

Szerintetek szólnom kéne neki? Elegem van, hogy anyut elhordja mindennek, de ha segítségre van szüksége, akkor jön. Anyuék semmit nem várnak viszonzásképp, csak némi szülői tiszteletet.